Ma már nem működik a „nyomdaszekrény” ördöge. Nincs nyomdaszekrény, de még írógép sem. Sokat tudó szövegszerkesztő segíti a munkát, de persze a helyesírás ellenőrző sem képes minden elírást észrevenni.

Azért beszélek erről, mert egy sajátos elgépelés mosolyra fakasztott, és azzal is vádolhatjuk a Momentumot, hogy elmulasztotta azt a történelemórát, amelyen az 1848-as forradalmat tanították. Azt is lehet mondani, hogy a Momentum emlékezete csak a fordulat évéig terjed. Ezek azonban nyilvánvaló túlzások. Az a politikai család, amelyik 2006 ősze óta vezeti a közvélemény-kutatásokat, nem érdemes egy jelentéktelen párt egyik szervezetének ügyetlenségével foglalkozni. A sas nem fogdos legyeket, szól a mondás.

1948 nem annyira forradalom, sokkal inkább ellenforradalom volt, a demokrácia elfojtása. A kék cédulás akció értelmetlenné tette a választásokat. Megkezdődött a proletárdiktatúra, illetve meg kellett tanulnunk, hogy egy új fosztóképző született: nem volt többé jelző nélküli demokrácia, hiszen a népi demokrácia valójában a demokrácia teljes hiányát jelentette.

Miért mondom mindezt? A Momentum paksi ünnepségének meghívójának címe: Az 1948-as forradalomról a jelenkor tükrében. Önmagában egy ilyen elrontott meghívó nem más, mint a politikai élet fűszere. Egy számjegy elírása miatt nem kell feltételeznünk, hogy írója százéves tévedésben van. Az vesse a momentumosokra az első követ, aki maga még nem írt le hibásan valamit. Egy ilyen embert ismerek, az egyik dédunokámat, aki viszont még csak négy hónapja született.

Persze az elírás ennek ellenére kínos. Nem lehet ugyan józan ésszel feltételezni, hogy nem tudják, hogy a márciusi ifjak melyik évben robbantották ki a forradalmat, de azt igen, hogy a meghívó közreadói felületesek és felelőtlenek. Ha kiadunk valamit a kezünkből, azt többször is ellenőrizni kell, és még így is maradhat benne hiba. A tudatlanságot ne fogjuk rá egy sajtóhibára, ettől tartózkodom, viszont határozottan állítom, hogy ezzel a felületességgel a Momentum azt bizonyította, hogy semmiképp nem szabad rájuk bízni a hazánkat.

Surján László