Az, hogy egy állítólagos humorista Auschwitzből szökött (sic!) zsidó nénikről beszél, egyszerűen vérlázító! Az, hogy a két tiszás vezető mit művel, elfogadhatatlan erkölcsi szempontból (is). Az, hogy egy pénztárosnő az egyik külföldi lánc üzletében butaságokat beszél, mert szerinte „az a majom 67 évre emeli a nyugdíjkorhatárt. Hát akkor már ide is építhetne egy krematóriumot a boltba, mert akkor már úgy kileszünk, hogy itt végezzük”, síri csöndet és döbbenetet váltott ki a sorban álló vevőkben.

Mindezt már csak úgy lehet elviselni, hogy az ember tudatosan váltson olyan csatornákra, ahol a teremtett és épített világ, valamint az emberélet szépségeiről van szó. Az m5-ön remek A világ madártávlatból, a Kontúr, vagy a Szerelmes földrajz. Ez utóbbiban lenyűgöző volt például a Liszt-díjas zongorista, az érdemes művész Várnagy Andrea vallomása. Nagyon ritkán látunk ennyi szépséget együtt, amik benne megvannak: nagyon vonzó külső, tehetség, alázat a zeneszerzők és a mesterek iránt, végtelen szeretet a három saját és mások gyermekei iránt, akiket nagy számban tanít és versenyeztet a Kárpát-medence minden tájáról évek óta, mély istenhite, hálája, kiegyensúlyozottsága, a sokféle tevékenységében rejlő öröme, a bizakodás a jövőben, a siker megélése, az adni tudás képessége. Ezt a portréfilmet, amelyet július 4-én láttam, házi feladatul adnám nemcsak az írás elején említett embereknek, hanem azoknak is, akik nem a munkát és a szeretetet állítják életük középpontjába, helyettük inkább a durvaságot, az értéknélküliséget, a balhét, a mások lenézését és sértegetését, gusztustalan rendezvényeket, mocskolódást az online világban. És azt is feladatul adnám, hogy legalább egyszer hallgassanak meg pl. egy Liszt-művet, ha már nem olvasnak, és tisztességesen sem tudnak egymással beszélgetni. Legalább egyszer éljék át a zene mindent betöltő és főleg harmóniateremtő voltát. A kreatív energiák fejlesztéséről már nem is beszélve.

Tóth Verától is hallottam egy szép mondatot, mely szerint „ha körülölel minket a művészet, az ember biztonságban érezheti magát.”

Persze sok más művésztől is hallunk okos dolgokat egy szebb világról. Viszont nagyon nem szabadna egy olyan tanárnőt (!) hallani, aki szerint „egy magára adó pedagógus már az oviban is érzékenyíthet a szexuális élet változatait illetően.” Inkább további tartalmakat javasolnék nézni/hallgatni, amelyekről a másik oldal médiumaiban igen keveset hallhattunk, pedig nagy dolgok történtek az elmúlt napokban: lovasversenyek gyermekeknek, gyűjtés Parajdért, a veszprémi filmfesztivál, Kapu Tibor, sportsikerek. És biztosan lehetne még sorolni.

Bizony ezekre kell nagyon büszkének lennünk!

Molnár Judit