„Ez az eredmény Orbán számára azt jelenti, hogy politikájának az eddiginél kedvezőbb megítélésére egyelőre nehezen számíthat az Európai Parlamentben. Ha pedig mégis, annak nem az uniós parlament változásai fognak megágyazni, hanem a német és francia eredmények.” (A korkep.sk egyik véleménycikke.)

A választást az EPP nyerte. Ezt a pártcsoportot továbbra sem elvek vezetik, hanem az, hogy a legnagyobb frakció legyen az Európai Parlamentben. Hatalom, hatalom, harmadszor is hatalom, és nem szolgálat. Ez kövezi ki a Tiszának a Néppártba vezető utat.

A fenti idézetnek erősen Orbán-ellenes éle van. A német és a francia eredmények ugyanis az európai választásokon születtek, amiket nem lehet elválasztani a választások belpolitikai hatásaitól.

Van a cikkben egy árulkodó mondat: „A 40-50 fős hullám a jobbszárnyra érkezve növelte az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint az Identitás és Demokrácia erőit, és arra elég volna, hogy összefogva a parlament második erejévé váljanak, de biztosak lehetünk abban, hogy a következő hónapokban minden kívülálló ennek az ellehetetlenítésén fog munkálkodni.”

A demokrácia csődje, ha bárki másokat a maga javára akar befolyásolni. Ehhez nincs joga. Ha ez a két csoport felismeri, hogy a nagy torta kis szelete nagyobb, mint a kis torta nagy szelete, akkor ennek megfelelően fog cselekedni. Ha a felismerés elmarad, akkor valóban nem lesz érdemi változás, illetve a két csoport közeledése lelassul.

Szomorú vagyok, hogy a szlovákiai magyar sajtóban erős a budapesti kormánnyal ellenséges hang. A fentiek csak illusztrációk ehhez. Sokkal élesebb, ha tetszik a magyar-magyar egységet jobban aláásó idézeteket is hozhattam volna.

Mi ennek a szembeállásnak az oka? A kettős állampolgárság, és annak természetes velejárója, a szavazati jog, pontosabban az erre adott magyarországi reakció. Azt tudni lehetett, hogy a kettős állampolgárságnak Szlovákia nem fog örülni, bár az ellenlépés feleslegesen kemény volt. (A végrehajtás sokkal puhább.) Romániának nem volt lehetősége komolyan kifogásolni a magyar lépést, hiszen mintegy az ő törvényüket vettük át. A mi részünkről a gyalázatos népszavazás okozta sebek gyógyításáról volt szó, és a még nem uniós tagállamok magyarságának adtunk komoly előnyöket, elsősorban a Szerbiában élőknek.

Optimista természetű emberként reméltem, hogy az anyaországi pártok ezentúl együttesen lépnek fel a külhoni magyarok érdekében. Nem így lett. Az ellenzékiek elkövették azt a kútmérgezést, hogy itthoni csatáinkat kivitték a határon túlra. Nem azzal akartak szavazatokat nyerni, hogy ők is segítik a külhoniakat, hanem azzal, hogy a külhoniak körében is gerjesztik az Orbán-gyűlöletet. Nagy tömegbázisra nem tettek szert, de az amúgy is töredező szlovákiai magyarságot sikeresen megosztották.

Hiba volt tehát megadni az állampolgárságot a külhoniaknak? Koránt sem. Erkölcsi kötelesség, ami egy trianoni igazságtalanságot orvosolt. 1920 után eleinknek választaniuk kellett állampolgárságuk és szülőföldjük között. A bűn nem a kettős állampolgárság lehetősége, amire világszerte jócskán van példa, hanem a gyűlöletvezérelt politika gyalázatos exportja. Ami összeköthetett volna minden itthoni és külhoni magyart, éles megosztást csinált. A megosztás forrása a Gonosz. (Diabolosz: megosztó). E sátáni kútmérgezéssel szemben kell szeretettel válaszolni, és a történtekről nyíltan beszélni. Mi abba nem szólhatunk bele, hogy egy külhoni magyar liberális, szociáldemokrata vagy konzervatív, hogy jobbos-e vagy balos. Politikai ellenfeleinket itthon kell legyőznünk, amint tesszük is, 2006 óta folyamatosan.

Surján László