– Gondolom megérezted már a vereség ízét.

– Miért kellett volna megéreznem? Kazincbarcika? Balmazújváros? Ezek épp minket erősítenek.

– Ugyan már. Hiszen a Tisza el sem indult.

– Egyébként nincs túl nagy jelentősége egy időközi önkormányzati választásnak. A kormánypárti győzelmek csak annyit jelentenek: nincs kormányváltó hangulat.

– Már hogy ne lenne? Nem láttad a minapi felmérést? A Tisza 115 mandátumra számíthat. Nem kétharmad, de szép eredmény.

– Ne kezdjünk számháborút. Inkább azt mondd meg, miért kellene miniszterelnököt cserélnünk?

– Elég volt Orbánból. Jöjjön valaki más!

– Egyszer már beszéltünk arról, hogy történelmünkben a jelentős eredményeket elérő királyaink hosszú ideig, több mint 20 évig vezették az országot.

– Elárultad magad. Nem kell neked a demokrácia.

– Dehogynem. Ezért híve vagyok a négy évenkénti parlamenti választásoknak. Súlyos bűnnek tartom, hogy eleink lemondtak a szabad királyválasztási jogukról.

– Át kellene venni az amerikai módszert. Az első számú vezetőnek csak két ciklus engedélyezett.

– Ezen érdemes elgondolkodni. De két ellenérvem van. Kis ország vagyunk, nem tudunk négy vagy nyolc év alatt kitermelni egy valóban alkalmas vezetőt. Másrész, mi még az ország kialakításának, a jövő megalapozásának feladatával küszködünk. Ezt a folyamatot kár lenne rövid ciklusokkal ide-oda rángatni. Más lenne persze, ha a pártok a leglényegesebb kérdésekben egyet tudnának érteni. Akkor nem kellene remegni egy kormányválságtól.

– Na ugye, hogy már félsz?

– Félni és félteni nem azonos. Nem félek. Berzsenyivel tartok: „Nem félek. A kürt harsogását, / A nyihogó paripák szökését / Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

*

– A hazugságok mai forgatagában beszélni ugyan tudunk egymással, de megbeszélni nem.

– Hogy érted?

– A ti köreitekben gyakran mondják: az Orbán kormány nem törődik a szegényekkel. Ha ezen kijelentéssel szemben valamely tényre hivatkozunk, lesöpörnek az asztalról, mondván, hogy hazudunk.

– Milyen tényre tudsz hivatkozni.

– Nem jövök elő a slágertémákkal (adócsökkentés, családpolitika). De találkoztam egy térképpel, amely a minimálbér változást mutatja be az előző évihez képest. Az összehasonlítás euróban történt. A fehér foltok olyan országokat jelölnek, amelyekben nincs minimálbér.

– Látom most büszke vagy.

– Lehetek is, hiszen a mi eredményünk a legjobb.

– Ahogy vesszük. Elismerem, hogy az emelkedés nálunk a legnagyobb. De megélni nem az százalékokból, hanem az eurókból lehet. A német minimálbér csak 8,4 százalékot nőtt, de értéke egy millió forint körül van.

– Ez igaz, de a kormány teljesítményét és szándékait, amiről beszéltek az emelkedés mértéke jelzi. Arról viszont egy árva szót sem hallunk, hogy a Tisza győzelme esetén milyen minimálbérre számíthatunk 2027-ben. És még egy megjegyzés ide kívánkozik: bezzeg-Romániában – egyedül az EU tagállamok közül – nem nőtt, hanem csökkent a minimálbér.