Magyar-Hon-Lap

A politika egén összecsomósodott pára egy részét a romániai parlamenti választáson az egyharmadnál több, szélsőségekre leadott szavazatok szülték. Ám ennek is megvan a magyarázata, ha a külföldön leadott szavazatokat nézzük, ahol ezek a formációk taroltak.

Miért nem tudnak az emberek örülni annak, ha társadalmunk szép eredményeket ér el, amiket közösen, jól megválasztott vezetők/szakemberek irányításával már megvalósítottunk? És éppen ezekben a nehéz időkben, világtragédiák idején, valamint az itthon még elvégzendő tennivalók tudatában kellene értékelni a sikereket.

Örömmel olvastam Surján László minapi, Skóciai Szent Margitról szóló írását, ugyanis az Árpád-házból származó királyné a Magyarország és Skócia közötti kapcsolatok – hazai részről alig ismert – megalapítója és elsőszámú képviselője. Az alábbiakban csupán néhány adalékkal szeretném kiegészíteni a cikkben leírtakat.

Tavaly ősszel úgy ünnepelte a magyarországi jobboldal Robert Fico győzelmét, mint 2018-ban a bukását. A nyelvtörvény szigorításáról szóló hírek azonban a letűntnek vélt előző Fico-korszakot idézik. Magyarországnak tehát feladták a leckét – és a felvidéki magyar párt új, megfiatalodott vezetőségének is.

Advent táján szokás idézni: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3 20) Az út, amit keresünk az Istennel való imádságos, kopogást meghalló, személyes kapcsolat.

Joseph Bezos ezt írta: „A bizalmat és reputációt mérő közvélemény-kutatásokon az újságírók és a média rendszeresen sereghajtó. … A Gallup idei felmérése szerint már a Kongresszus is megelőz minket. A mi szakmánk jelenleg a legkevésbé megbízható. Nyilvánvaló, hogy amit csinálunk, az nem működik.”

Magyar Péter és a Tisza párt megjelenése újszerű helyzetet eredményezett a honi politikai kommunikáció világában: folyamatos adok-kapokot. De mit szólnak ehhez a választók?

Már februárban furcsa és váratlan dolog történt: megjelent a peckes kiskakas. A tavasz főleg vele telt el. De igen hamar kiderült először a magánéleti, majd a közszereplési megnyilvánulásaiból, hogy ő maga a moral insanity.