Magyar-Hon-Lap

Vae victis, jaj a legyőzötteknek, mondták a rómaiak, akik erejük tudatában nem sokat foglalkoztak a háborúkat lezáró békével, főleg nem annak igazságos voltával.

Mindenki ismeri a jelenséget, amikor a távol elhaladó hajó egyre nagyobb hullámokat vet. Valahogy így vagyunk a párizsi olimpia megnyitójával is. A globális antikeresztény hálózat elkövette a szokásos hibát, túltolta a biciklit. Az eredmény: vallásokon és civilizációkon átívelő döbbenet, a ráébredettek világtáborának további növekedése.

Orbán Viktor tusnádfürdői beszédjei, ahogy arról két éve már bővebben is írtunk, fölhelyezték a politikai világtérképre a székely kisvárost. A tusnádi szombatok bűvkörében azonban hajlamosak vagyunk kevésbé figyelni a hétfő–pénteki időszak szellemi vibrálásaira – pedig érdemes lenne.

Nem szégyen az, ha vannak földi értelemben vett érvényesülési vágyaink. Ám tudni kell, hogy a vágy, ami bennem van, nem biztosan az Isten elgondolása. Meg kell tanulnunk elengedni ezeket a vágyakat.

És miközben sokan nagy áldozatokat hoznak az országuk nyugati orientációjáért, megdöbbenve tapasztalják, hogy ott a saját értékeik veszélyeztetve vannak.

Az ünnepséget váró, a sportra kíváncsi, a sajátjaikat a zászló alatt felvonulni látni akaró kiskorúaknak mit tudtak mondani a szülők? Az olimpiáról, Franciaországról, az egész megkergült világról?

Macron szerint pedig Franciaország egy ágyékkötős kék törpapa. Hát, jó…

Több helyről is drámai, szinte hihetetlen segélykérő levelet kaptam. Megpróbálom összefoglalni.

Thomas Merton, az amerikai trappista szerzetes, író és költő néhány megszívelendő gondolatot írt a háborúról. Alaptétele: a háború gyökere a félelem.