Magyar-Hon-Lap

Szilvási Zalán szubjektív hangvételű írása a mai keresztényüldözésről.

A sánta kutya számomra már nem díj, hanem állatorvosi eset. Ezzel persze nem lesz kevesebb a hazugság a közéletben, de a díj fénykorában sem szorította ezeket vissza.

Vae victis, jaj a legyőzötteknek, mondták a rómaiak, akik erejük tudatában nem sokat foglalkoztak a háborúkat lezáró békével, főleg nem annak igazságos voltával.

Mindenki ismeri a jelenséget, amikor a távol elhaladó hajó egyre nagyobb hullámokat vet. Valahogy így vagyunk a párizsi olimpia megnyitójával is. A globális antikeresztény hálózat elkövette a szokásos hibát, túltolta a biciklit. Az eredmény: vallásokon és civilizációkon átívelő döbbenet, a ráébredettek világtáborának további növekedése.

Orbán Viktor tusnádfürdői beszédjei, ahogy arról két éve már bővebben is írtunk, fölhelyezték a politikai világtérképre a székely kisvárost. A tusnádi szombatok bűvkörében azonban hajlamosak vagyunk kevésbé figyelni a hétfő–pénteki időszak szellemi vibrálásaira – pedig érdemes lenne.

Nem szégyen az, ha vannak földi értelemben vett érvényesülési vágyaink. Ám tudni kell, hogy a vágy, ami bennem van, nem biztosan az Isten elgondolása. Meg kell tanulnunk elengedni ezeket a vágyakat.

És miközben sokan nagy áldozatokat hoznak az országuk nyugati orientációjáért, megdöbbenve tapasztalják, hogy ott a saját értékeik veszélyeztetve vannak.

Az ünnepséget váró, a sportra kíváncsi, a sajátjaikat a zászló alatt felvonulni látni akaró kiskorúaknak mit tudtak mondani a szülők? Az olimpiáról, Franciaországról, az egész megkergült világról?

Macron szerint pedig Franciaország egy ágyékkötős kék törpapa. Hát, jó…