1981-ben Mehmet Ali Ağca rálőtt II. János Pál pápára, akinek életét hat órás műtéttel sikerült megmenteni. Tettéért 30 évet kapott, de 2000-ben kegyelemben részesült, éppen a pápa közbenjárására, aki még ott, a gyilkossági kísérlet helyszínén kijelentette:

megbocsát az elkövetőnek.

Ezt gyógyulása után a Szent Péter téren mondott Úrangyala-imádságában is megismételte, majd 1983-ban harmadszor is megbocsátott, amikor a börtönben meglátogatta. 

Ağca akkor azt kérdezte az egyházfőtől: „Hogyhogy nem halt meg? Én pontosan céloztam, a lövedék halálos volt.” A pápa ezt válaszolta: „A fatimai Madonna keze térítette el azt a golyót.”

A csoda meg folytatódott, a merénylő még a börtönben megtért, majd szabadulva meglátogatta a pápa sírját és ezt mondta: „Ezer köszönet a szentnek. Sokáig éljen Jézus Krisztus!” A Vatikán álláspontja szerint a fatimai titkok közül a harmadik, melyet csak 2000-ben hoztak nyilvánosságra, ezt a merényletet jövendölte meg. Pápasága alatt többször is bocsánatot kért a katolikus egyház képviselői által a történelem folyamán különböző személyek és csoportok ellen elkövetett bűnökért. Nekem eddig ő volt „a” pápa. A fiatalság meg egyenesen rajongott érte.

Utódját, Benedek pápát tiszteltem hatalmas tudásáért, de emberileg nem „éreztem” úgy, mint elődjét.

Ferenc pápával kapcsolatban jelent meg bennem a címben említett hullámzó hangulat. Néhány, sajtóban megjelent kijelentése miatt kezdetben idegenkedtem tőle, bár tetszett közvetlensége és puritanizmusa. Aztán egy mondata helyretett mindent bennem: „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.” Azaz ne a médiában megjelent állítólagos kijelentései alapján ítéljük meg őt, hanem tettei szerint. Innentől már megértettem, és lelkembe zártam őt.

Csíksomlyói és két anyaországi látogatása megmutatta: szereti a magyarokat. És ért is minket. Ami nem kis dolog. Az egyszerűség, a béke, az emberség, a mosolygás, az arcra kiülő öröm, az alázatosság pápája lett így ő.

Miközben nagyon határozottan tudott dönteni, ha éppen ez kellett az adott helyzetben. Csodák sora hozzá is köthető, legalább hét. Tessenek utánaolvasni. Ő is bocsánatot kért az egyház bűneiért. Halálát pedig gondosan „megtervezte.” Stílusosan ment el. Húsvétkor, a feltámadás ünnepén. Oxigén nélkül csinálta végig a húsvét vasárnapját, küszködve minden lélegzetért és szakemberek szerint ez okozhatta az oxigénhiányos agyi állapotot, mely végül is a halálához vezetett. Érezte ereje végességét. Ezért tette, amit és ahogyan tett.

Még elmondta, hogy békét akar. Megáldotta a Föld lakosságát, utolsó vágyaként kiadta nekünk az elvégzendő feladatunkat: „az Úr azt akarja, hogy az emberiség feltámadjon!” Majd eltávozott úgy, hogy még halálával és temetésével is újat alkotott.

Mikor ide jutottam az írásban meg is nyugodtam. Lelkem hullámai elcsitultak, és a reménység költözött belém. Ami kis csoda ebben az őrült világban. Hiszem, hogy élete és pápasága nem volt hiábavaló, hogy hagyatékát nem múzeumba teszi utódja, hanem stafétabotként viszi tovább a jövőbe. Az emberiség jövőjébe.

Pálmai Tamás