Egy végzős orvostanhallgató gondolatai a Szívhang-rendeletről

Végzős orvostanhallgatóként hadd fogalmazzam meg az abortusz újdonsült szabályairól a véleményem!

  • Először is nem tesz jót a kérdésnek, hogy általában a két szélsőséges „oldal” vitatkozik, sokszor teljesen mellőzve az érintetteket. Az egyik oldal szerint a nő azt tesz a testével és a benne fejlődő magzattal, amit akar, a másik oldal szerint pedig nem vesz tudomást akár az erőszak vagy súlyos fejlődési rendellenességek létéről. Én kissé árnyaltabban látom.
  • Az emberek szeretnek ítélkezni. Teszik ezt többnyire úgy, hogy nem érintettek, hiszen ha azok lennének, akkor kétszer is meggondolnák kinek a feje fölött törjenek pálcát. Leendő szakmámból kifolyólag voltak gyakoraltaim nőgyógyászaton és szülészeten is. Mivel korábban szülész-nőgyógyász akartam lenni, ezért önkéntesen is bejártam tanulni.
  • Természetesen sokfelé élethelyzet van és egy (leendő) orvosnak nem az a dolga, hogy ítélkezzen. Azonban volt egy pillanat, ami megmaradt bennem. Egy fiatal hölgy, akinek korábban abortusza volt, a jelenlétemben tudta meg, hogy végre áldott allapotba került, gyermeket vár. Potyogtak az örömkönnyei, mert nagyon nehezen jött neki össze a párjával. Van, akinek már sosem lehet gyermeke egy terhességmegszakítást követően. Mély nyomot hagytak bennem a látottak. Korábban is meg voltam róla győződve, hogy nem szeretnék abortuszt elvégezni, de ezek után a szülész-nőgyógyasz ambícióimmal felhagytam, ugyanis annak elvégzéséhez követelmény az abortusz műveletének ismerete és elvégzése.
  • Természetesen az éremnek van másik oldala is. Nemi erőszak, súlyos fejlődési rendellenesség, maga az édesanya életének veszélyeztetettsége, amikor egy ilyen beavatkozás az anya életet menti meg.
  • Összegezve úgy gondolom, hogy az ítélkezés, mások feje fölött pálca törése nem helyes, de azt üdvözlendőnek tartom, hogy szigorítják a szabályokat. Aki el akarja végeztetni a beavatkozást, továbbra is negteheti, de legalább tisztában lesz vele, mi fog történni a testével és a benne fejlődő élettel. Én azt is jó ötleteknek tartanám, ha a beavatkozás előtt az érintettek beszélhetnének olyan hölgyekkel , akik átestek ezen a beavatkozáson és szívesen beszélnének róla. Úgy gondolom lenne olyan, aki meggondolná magát és nem kellene egy életen át cipelnie a bűn terhét. Mert nem a gyermek az életen át tartó teher, hanem annak tudata, hogy elvetettem, mielőtt megszületett volna.

Mengyán Albert, egy délvidéki magyar orvostanhallgató gondolatai a Szívhang-rendeletről

Forrás: https://www.facebook.com/MengyanAlbert/

További
cikkek

Hírlevél