Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének programvezetője a felvidéki és romániai magyar közösségek aktuális helyzetét elemezve rámutatott, hogy a Beneš-dekrétumok „megerősítésének” ügye nem a magyar közösség ellenállásából fakadt, hanem egy szlovák ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia kezdeményezésére, illetve a szlovák kormányzat szerencsétlen reakciójára vezethető vissza. A szakértő szerint a lényeg nem a dekrétumok megkérdőjelezésének büntetési szándéka, hanem az, hogy az 1945 utáni földelkobzások nem voltak teljeskörűek, így napjainkban a szlovák állam folyamatosan veszi el a magyar földeket.

A biztonságpolitikai szakértő hangsúlyozta, hogy Szlovákia a történelmi jogfosztás és kifosztás hagyományát folytatja, amely a csehszlovák állam megalakulása után 1918-ban, majd 1945 után kezdődött.

Nemcsak a magyar, hanem a német közösségek vagyona is jelentős mértékben került állami kézbe, és a szlovák politika a mai napig ragaszkodik ezekhez a vagyonokhoz. A szlovák álláspont szerint nincs helye a kollektív bűnösség „feloldásának”: a történelmi sérelmeket nem hajlandóak elismerni, a vitákat gyakran összemossák a világháborús határokkal, noha valójában a földtulajdon kérdéséről van szó.

A felvidéki magyar közösség és politikai szereplők már régóta készek lettek volna egy igazságos rendezésre, amely a földtulajdonok nevesítésén alapul, de a szlovák állam erre nem volt hajlandó, ezért a helyzet nagyobb nemzetközi figyelmet kapott, az ügy az Európai Parlament elé került az RMDSZ kezdeményezésére, részben az Európai Néppárt támogatásával. Demkó Attila azonban figyelmeztetett, hogy a nemzetközi érdeklődés elsősorban politikai célokat szolgál, például Magyarország, Szlovákia és Csehország együttműködésének megakadályozását Ukrajna kapcsán, és nem a magyar közösség jogos sérelmei miatt.

A szakértő kitért arra is, hogy az Európai Uniónak sincs megfelelő mechanizmusa a nemzeti kisebbségek védelmére.

Bár létezik egy kisebbségi intergroup az Európai Parlamentben, ennek hatása elenyésző például a genderügyekkel foglalkozó hasonló munkacsoporthoz képest. Számos európai ország – mint Franciaország vagy Görögország – egyáltalán nem ismeri el teljes körűen a nemzeti kisebbségeket, ami Demkó szerint azt eredményezi, hogy a kisebbségi jogok legfeljebb a „tűrt” kategóriába tartoznak, és az EU-ban a kisebbségek gyakran sérülnek, legyen szó magyar, orosz, német vagy más kisebbségekről.

Az ilyen figyelmen kívül hagyott sérelmek pedig történelmileg biztonsági kockázatot jelentenek, hiszen hozzájárultak Európa számos konfliktusához és háborújához az elmúlt évszázadokban, különösen 1990 után.

A felvidéki magyar közösség tekintetében Demkó kiemelte, hogy a helyi vezetők – köztük Mózes Szabolcs, Orosz Örs, Kovács Balázs, Gubík László és Fiala-Butora János – aktivizálódtak, ami áttörte a félelem gátját, és erősítheti az összetartást, függetlenül Budapesttől. A szakértő hangsúlyozta, hogy a magyar közösség valós lakosságszáma megközelíti a 8%-ot, de a szlovák választási rendszer – egyéni körzetek hiánya és az állami beavatkozások – megnehezíti a politikai képviselet megszerzését. Hosszú évek óta célzott műveletek folynak a közösség bomlasztására, ezért az egységes fellépés nehézkes.

Románia és Moldova esetében Demkó felhívta a figyelmet a magyar közösség fokozott kitettségére. Kiemelte az AUR radikalizmusát, a román–moldáv egyesülés újra és újra felmerülő kérdését, valamint a geopolitikai kockázatokat, például a Dnyeszter Menti Köztársaság orosz erőit.

Ezek a folyamatok nemcsak a magyar kisebbség parlamenti képviseletét veszélyeztetik, hanem biztonsági és geopolitikai kihívásokat is jelentenek Magyarország és az EU számára.

Az RMDSZ szerepe a szakértő szerint kettős: kormánypártként részt kell vennie a gazdasági válságkezelésben, miközben védelmeznie kell a magyar közösség érdekeit a román nacionalizmus erősödésével szemben. A politikai egyensúly megtartása kulcsfontosságú a magyar közösség túlélése szempontjából, különösen a megszorítások és a növekvő frusztráció idején.

Demkó Attila hangsúlyozza, hogy a történelmi igazságtalanságok és a kisebbségi jogok figyelmen kívül hagyása biztonsági és politikai kockázatot jelent, miközben a felvidéki és erdélyi magyar közösségek aktivizálódása, valamint a helyi fiatal vezetők kiemelkedő szerepe esélyt ad a közösségi összefogásra és a hathatósabb jogi-politikai fellépésre.