Nehéz időkben, 1944. július 7-én született Dancs Rózsa Érmihályfalván. A Ceauşescu Erdélyéből Kanadába menekült írónőt jobban kellene ismernie az anyaországi magyaroknak. Egy időben a Magyar-Hon-Lapnak is rendszeresen küldött írásokat. Ezekből emeltünk ki egyet, amiből kiviláglik, hogy onnan a messzeségből is milyen értő-érző figyelemmel kísérte Magyarország és Erdély mindennapjait.

Szeretettel köszöntjük őt ebben a jubileumi esztendőben. Érdemes felfigyelni, hogy ebben a roppant kritikus cikkből teljes mértékben hiányzik a megkritizáltak mértéktelen gyalázása. Tanuljunk tőle. Írása annak is dokumentuma, hogy a baloldali szellemi holdudvar folyamatosan ugyanazt játszja immár másfél évtizede. [S. L.]

*

Nyílt levél a 168 Óra Főszerkesztőjének, Nagy Csaba Úrnak

Toronto, 2011. február 6.

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

A 168 Óra szombati, 2011. február 5-i számában közölték Önök Sándor Zsuzsanna munkatársuk interjúját Cs. Gyímesi Évával Magyarországon visszafordult az idő címmel, amelyet elláttak egy „figyelemkeltő” Beszólt Orbánnak az egyetemi tanár alcímmel is.

A figyelmemet sikerült is felkeltenie olyannyira, hogy szeretnék válaszolni rá.

Már meg sem lepődhetnék az olvasó a magyar médiatörvény kapcsán kirobban sárháborút követve, legfeljebb annak örvendezhet, hogy immár minden, eddig zavarosban halászó, különös érdemeket élvező és anyagi juttatásokat bezsebelő, úgymond értelmiségi ledobja a maszkját és feltárja igazi énjét. Sebaj. Megismerjük egymást.

Az említett interjú alanyát ismerem. Jól emlékszem arra a nyolcvanas években Sepsiszentgyörgyön megtartott előadására, amelyre egy hétfői napon, amikor az ú.n. pedagógiai tanácskozásokat szoktuk tartani, Cs. Gyímesi Évát hívták meg (ma már kérdőjel, hogy meghívták vagy meghívatták?) előadónak. Akkor, ott Kovászna megye összes magyar szakos tanárának arról tartotta – magának a mártíromságot megelőlegező hangon – az eszmefuttatást, hogy a Conducator vadászatai micsoda képmutatások, micsoda áldozat az a szerencsétlen medve, amelyiket heteken keresztül beetetnek és odahajtanak a puskacső elé, hogy Ceauşescu megölhesse. Igaza volt, ezt mindenki tudta, de hallgatott róla. Nos, hideglelősen hallgattuk végig “az egyetemi tanárt” ott, abban a líceumi nagyteremben, mert tudtuk, hogy köztünk ülnek a “szolgálatos fülek,” akik mindent jelentenek a Securitaténak. Féltettük az előadót, mert attól tartottunk, hogy még az estét sem fogja szabad lábon megélni, lefogják, eltüntetik. De féltünk hetekig, mert bármikor eltüntethettek minket is, akik jelen voltunk, de nem jelentettük a pártunk és kormányunk elleni “merényletet”.

Ám nem történt semmi.

Tudja miért nem, kedves 168 Óra?

Mert közönséges provokáció volt az az előadás. Cs. Gyímesi Éva pedig közönséges provokátor. Aki őrjöngve harcolt később a Bolyai Egyetem visszaállítása ellen.

A Babeş–BolyaiTudományegyetem valamikori üdvöskéje mára mindent megmondó matrónává nőtte ki magát anélkül, hogy egyetlen hajszála meggörbült volna fülünkbe suttogott ilyen-olyan “illegális” tevékenysége, szamizdattal stb. való kapcsolata miatt!

Aki – bár évtizedek óta újabb és újabb nemzedékeknek tanítja a magyar irodalmat – annyira ostoba, Önökkel együtt, kedves 168 Óra, hogy nem veszi észre, mennyire egymást kirekesztő tényekkel állunk szemben: mert ha valóban olyan borzasztó, diktatórikus az Orbán-kormány, ha igaz lenne az, hogy “1989 óta sehol nem rombolták le olyan gyorsasággal a jogállamot, mint Magyarországon. Orbán Viktor ebben „csúcstartó”: ennyi demokráciaellenes lépést senki nem tett meg ilyen rövid idő alatt”, akkor ez az interjú csak a fejvesztés veszélyével jelenhetett volna meg és Önök már mind valahol egy Recsk-féle táborhelyen imádkoznának a “felszabadulás megváltó” pillanatáért.

Nem abszurdum ez a nagy hajcihő a cenzúra visszaállítása miatt? Nem látnak Önök és “az egyetemi tanár”-féle váteszek semmi ellentmondást az olyan kijelentések között, mint – idézem az újságíró és interjúalanya szavait – “Magyarországon megszűnt a liberális demokrácia”, “A Fidesz pártirányítás alá vette a médiát: ez – bárhogyan magyarázkodnak is – a cenzúra bevezetését jelenti. A megfélemlítés eszközeivel az egész sajtót megalázzák. A nyilvánosság korlátozása ugyanakkor nemcsak az újságírók sérelme, hanem minden állampolgáré” és a tényállás között, hogy ezt a 168 Óra és a hozzá hasonló nyomtatványok minden következmény nélkül publikálhatják?

Az “européer szellemiség” nevében Cs. Gyímesi Éva maga mondja ki magáról a véleményt azzal, hogy olyan nevet említ “rágalmazói” között, aki pedig soha nem volt „nemzetáruló”. Tán csak nem arra számít “hatalmi gőggel” “kompenzált kisebbrendűségi” érzésétől vezettetve, hogy Tőkés László püspök- és EP-alelnökkel egy lapra kerülhet valaha is? Tőkés László nem átall szólni a „magyar emberek” nevében – nem az Önök lapjában, no, nem! – a legmagasabb nemzetközi fórumokon, mert igenis hisz az egyetemes magyarságban. Hogy Cs. Gyímesi nem hisz “ilyen homogén közösség” létezésében? Lelke reá! De ne merjen az erdélyi lapok, folyóiratok nevében olyan tollnokokat meghívni az erdélyi becsületes emberek tudatának, közérzetének beszennyezésére, amilyen Sándor Zsuzsanna és a hozzá hasonló többi “munkatársuk”!

Tisztelettel,

Telchné Dancs Rózsa, Toronto

A Kalejdoszkóp-Kaleidoscope c. folyóirat kiadó főszerkesztője