Utóbbi időben szembejöttek velem olyan nevek, akikről hallottam, de sosem voltam elég kíváncsi ahhoz, hogy bővebben utánuk nézzek. Minap azonban zenész lányom megkérdezett: apa, te mit tudsz Kurtág Györgyről? Kapásból válaszoltam, hogy talán a legnagyobb kortárs magyar zeneszerző, aki a bánsági Lugoson született asszimilálódott zsidó családban. De ennyi volt minden tudományom.

Aztán lányomtól megtudtam, hogy 100 éves az idén, és hogy a MÜPÁ-ban lesz új operájának az ősbemutatója, amit nászuram (apatársam), a szintén kortárs zeneszerző Serei Zsolt hangszerelt. Az est után Panna felhívott és elmondta, hogy végigsírtak a koncertet, annyira emberi és megható volt. A pár éve megözvegyült ünnepelt ott ült a teremben, és a vastaps alatt kézen fogta a mellette ülő Ligeti György özvegyét. Azét a Ligetiét, aki a másik kortárs óriás, és aki szintén zsidó származású, és ugyancsak Erdélyben született, Dicsőszentmártonban, és éppen húsz éve hunyt el. Tanulmányait a kolozsvári zenekonzervatóriumban, majd a budapesti Zeneakadémián végezte. Népzenekutatással foglalkozott, több száz erdélyi magyar népdalt gyűjtött össze. Kettőjük útja nem egyszer kereszteződött.

Kíváncsi lettem, és keresgélni kezdtem. Kik a XX-XXI. századunk nagyjai a magyar klasszikus zenében? Hosszú listába botlottam. Ismerős vagy kevésbé ismerős nevek. Köztük az említett erdélyiek mellett Békéshez kötődők is: Bozay Attila és Szokolay Sándor. Utóbbi nevét viseli zeneiskolánk.

Aztán ismét erdélyi nevek: Eötvös Péter, aki Székelyudvarhelyen született kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, a kortárs zene meghatározó alakja. Vagy Terényi Ede, Szabó Csaba, Vermesy Péter, Zoltán Aladár, Csíky Boldizsár, Oláh Tibor, hogy csak néhányukat említsem. Azt anyaországi lista többi részének neki sem kezdek, hiszen szép hosszú, hála Istennek. Ám felhívnám valamire a figyelmet. Érdemes elmélyedni egy-két életrajzban. Én a Ligetiének estem neki, és meg kell mondanom, hogy bármely regény vagy film forgatókönyvének beillene az, ami vele történt. Szédületes, hátborzongató, könnyfakasztó és rémületes is egyben. Egy ember életében benne van egész akkori világunk minden borzalma és szépsége, embertelesége és embersége egyszerre. Olvassák el. Megéri.

Miközben e sorokat írom, átvillan az agyamon, hogy miért is fogott meg ez az életrajz? Hamar leesik a tantusz: mintha a saját családom történetét olvasnám. Mintha anyai nagyapám, nagybátyám, anyám történeteit hallgatnám. S végigfut a hideg a hátamon. Mindig mondogattam, hogy ugyan rendesen megrágta életünk, ifjúságunk a kommunizmus férge, de megúsztuk a háborút. Most meg kérdem: megússzuk? Csodálatos emberek vannak köztünk, tán mi is azok vagyunk, de vagyunk-e elegen ilyenfélék? Ora et labora! Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy így legyen!

Pámai Tamás

Címkép: Kurtág György zeneszerző