A Mária jelenések fő üzenete: imádkozz és engesztelj. Napjaink különösen igénylik, hogy tömegek lépjenek a rendszeres ima és naponkénti engesztelés útjára, hiszen a világban terjedő, vallási identitásunkat, embervoltunk lényegét megtörni szándékozó támadásoknak ezzel vethetünk véget. Az engesztelés lényegéről sokat tanulhatunk Pétery József volt váci püspök 1949 tavaszán, – nemsokkal a letartóztatása előtt – kiadott körleveléből. Az engesztelés ma sokaknak mindennapi gyakorlata, mások számára idegen gondolat, amivel nem tudnak mit kezdeni. Érdemes tehát felidézni a körlevél néhány fontos elemét.
„Az engesztelés szeretetből fakad. A szeretet nemcsak arra törekszik, hogy meg ne bántsa azt, akit szeret, és hogy mások se bántsák meg őt, de arra is. hogy ha a megbántás mégis megtörtént, akkor vigasztalja és engesztelje a megbántottat. … XI. Pius Pápa tanítása szerint az Isten engesztelését az igazságosság és a szeretet követeli: „Az igazságosság: hogy a vétkeink által Isten ellen elkövetett megbántást és a rend megsértését jóvá tegyük; a szeretet: hogy a szenvedő és gyalázatokkal elhalmozott Krisztussal együtt érezzünk, s neki gyarlóságunk mértéke szerint némi vigasztalást nyújtsunk” (Miserentissimus Redemptor). A leghatásosabb engesztelés természetesen a szentmiseáldozat felajánlása, Jézus keresztfa-áldozatának megújítása oltárainkon. A hívek törekszenek minél több szentmisét fölajánlani és az általuk felajánlott szentmisén gondjaikat és jószándékaikat a pap áldozótányérkájára tenni. Szívesen és egyre növekvő számban jelennek meg a hétköznapi szentmisén, hogy ezzel engeszteljék az Úr Jézus szentséges Szívét a bűnös és lanyha hívek vasárnapi szentmisemulasztásaiért.”
Az engesztelés gyakorlata talán azért nem terjed gyorsabban, mert sokan a középkort idéző nagy önsanyargatásokra gondolnak. Napjainkban is vannak, akik szokatlan módon engesztelnek bűneinkért. Ismerek szerzetest, aki nem puha párnák között, kényelmes ágyon, hanem rendszeresen a padlón fekve aludt, és gondja volt rá, hogy ez lehetőleg ne tudódjék ki. Lisieux-i Szent Teréz a nagy szentekkel összehasonlítva magát, úgy vélte, azok égbe vesző hegycsúcsok, s hozzájuk képest ő csak egy porszem. De élt benne az életszentség utáni vágy. Abból indult ki, hogy a jó Isten nem sugallhat megvalósíthatatlan vágyat, tehát el kell fogadja a maga kicsiségét. Azt írta egyik levelében: „Jézus nem annyira a cselekedetek nagyságát nézi, sem a nehézségüket, mint inkább azt a szeretetet, amely ezekre a tettekre készetetett.” Kis Szent Teréz nem volt látnok és nem is vágyott jelenésekre. 1949. augusztus 12-én a stigmatizált Galgóczy Erzsébetnek a Szűzanya mintha a „kis út” gyakorlati megvalósítására adott volna tanácsokat: „Nem kívánok nagy dolgokat: csak egy szót, amit visszatartasz, egy tekintetet, amelyről lemondasz, egy átvirrasztott órát, amely alatt rám gondolsz …” Ezernyi ilyen önmagtagadási alkalom van, a nagy betegek szenvedéseitől kezdve a legapróbb tettekig, csak tudatosan fel kell ajánlanunk Jézusnak engesztelésül a magunk és mások bűneiért. Ezekkel akkor tudunk élni, ha tudatosítjuk: életünk mindenkor Isten jelenlétében zajlik.
A keresztények egy jó része nem templomba járó ember, de tudja, hogy egy keresztény kultúrához tartozik. Mások megtartják egyházuk előírásait, de a parancsok teljesítésén nem lépnek túl. Pétery püspök atya a harmadik fokozatot, az engesztelő életet sürgette.
Az engesztelés szeretetből fakad, azaz a főparancs teljesítéséről van szó. Ezzel a saját üdvösségünket munkáljuk, de ugyanakkor részesei vagyunk annak a szellemi harcnak, ami ma zajlik a világban. A győzelem esélye adott, de sikerünk nem lesz, ha a minket támadók legyőzése és nem az irántuk való szeretet motivál bennünket. Hiszen ellenségeinket is szeretnünk, helyettük is engesztelnünk kell. A langyos kereszténység korszaka lejárt. Álljon elő az egymillió imádkozó magyar!
Surján László
