Most, a legnagyobb baj elmúltával talán nem árt összefoglalni, milyen megnyilvánulásokat láthattunk/hallhattunk a természeti katasztrófa legnehezebb napjaiban. Ebben az írásban egyes közszereplők, valamint sok állampolgár nagyon antipatikus viselkedéséről emlékezem meg néhány példával, amelyek elfogadhatatlan magatartásformákat és jellembeli tulajdonságokat mutattak be.
Amikor a Fidesz kezdeményezte, hogy ingyenessé kellene tenni a közösségi közlekedést az árvíz idején, a főpolgármester cinikusan ezt bírta mondani: „persze, meg még adjunk mindenkinek egy lángost.”
Hiába kérték folyamatosan az árvízvédelmi szakemberek, hogy a katasztrófaturizmus veszélyes, ráadásul az ő munkájukat is erősen akadályozza, a fegyelmezetlen emberek mégis tömegesen mentek fotózkodni.
Sőt, egyesek még bele is ugrottak a Dunába, vagy kajakoztak, a fertőzésektől sem félve. Ez utóbbi két tevékenység már a butaság kategóriájába is belefér, mert úgyis mindent láthattak volna a tévében. Az árvízi zsákok ellopását pedig ép ésszel már kommentálni sem lehet…
Az Európai Parlamentben a tiszások egyik arcátlan képviselője a főnökét egy szintre emeli a magyar miniszterelnökkel, ami az árvízi védekezés irányítását illeti.
Szégyen, hogy egy hiú, önkontroll nélküli figura szelfizés és szereplés közben a védekezésben dolgozó embereket akarja félreállítani.
Esetében persze az alázat teljes hiányáról, önimádatról és a tudását tekintve minden alapot nélkülöző magabiztosságról is beszélhetünk. (Persze könnyű úgy magabiztosnak és szemérmetlennek lenni, ha esetében – sokak szerint – évek óta tartó, anyagilag jól ellátott, tudatos készülődésről van szó.)
Érzéketlenség az árvíz tetőpontján tüntetést szervezni Iványi Gábor közössége mellett, amelytől több éve tartó vita után, adótartozás miatt megvonták a működési engedélyt. Ehhez kapcsolódik a Mácsai Pál okozta csalódás, aki – mintha nem ismerte volna az előzményeket – álságos humanizmusba és bibliai idézetekbe csomagolta mondandóját. Valószínűleg sokak rokonszenvét veszítette el ezzel a rosszul időzített eseményen való részvételével, akik eddig szívesen jártak a színházába.
A trágár szavairól elhíresült Lilike magát teszi nevetségessé azzal, hogy a személyiségi jogainak megsértése miatt pereskedik volt (egyházi) iskolájával szemben még mindig.
Az pedig már kifejezetten visszataszító, hogy az ATV-ben szeptember 26-án egy Vasali nevű ember ezt meri kimondani a legnehezebb napok után: „Orbán Viktornak van egy sikerélmény-hiánya, hiába éppen most jött le a gátról.” Megnyugtatom: van a miniszterelnöknek sikerélménye, éspedig 14 éve számtalan. És most, a legutóbbi árvíz-levezénylés után még több van neki, mert milliók ismerik el az árvíz alatt is sokrétű tevékenységét, hiszen ő nem kényelmes fotelből szónokol.
És persze abszolút szereptévesztés volt megint az amerikai nagykövet ügyködése, aki még mindig diplomatának képzeli magát, holott azt akarja állandóan előírni, mi történjen a magyar politikában.
Ráadásul mindig fenyegető hangnemben. Most épp egy nemzetközi fórumon oktatott ki minket újra demokráciából. Mit neki egy árvíz!
Viszont szeptember 23-án nagyszerű érzés volt hallgatni a dunakanyari polgármestereket a közrádióban, akik az előzetes gondolkodást és felkészülést, a hatékony államigazgatást, a katasztrófa-védelem helytállását, a gyors döntéseket, a honvédségi készenlétet (lásd pl. a helikoptert, amely kétszer is leszállt a betegekhez Kisoroszi elzárt területére), a szintén gyors és jó kommunikációt a vízügyi szakemberekkel és természetesen a rengeteg önkéntes kitartó munkáját dicsérték. Ők is, a magyar nép nagy többsége is csak a köszönet és hála hangján szólaltak és szólalhatnak meg azóta is!
Molnár Judit