Borongós gondolatok Klugewicz nyomán

Ezzel a címmel írt tanulmányt Stephen M. Klugewicz, még 2013-ban. Sajnos nem veszítette el időszerűségét, ezért az Immaginative Conservative fontosnak tartotta ismét közöni. Ezért vállalkozom az ismertetésére.

Klugewicz kertelés nélkül kimondja: „A nyugati civilizáció tagadhatatlanul hanyatlóban van, és valójában a létezése kétséges. Ezeknek a gondolatoknak azonban nem szabad a konzervatívokat a defetizmus mocsarába rángatniuk. Bár késői az óra, a maradéknak a barikádokhoz kell futnia, és meg kell védenie magát és a nyugati civilizáció maradékát a kapuknál álló barbároktól.”

De hol vannak a barikádok és kik korunk barbárjai? Alkalmasak-e a konzervatívok a feladatra? Klugewicz szerint a konzervatív értelmiségiek általában lehangoló fajta. Pesszimista. Erre okot ad az emberiség történelme. A szükségtelen háborúk, egész népek rabszolgasorba, újabban a tömegek szegénységbe taszítása. A túlzott adóztatás.

A pesszimizmust kellően indokolja korunk számos visszássága és tévedése is. Különös és szomorú időket élünk: „egy olyan korszakot, amelyben az alapító atyákat „halott fehér embereknek” tekintik, de az általuk alkotott alkotmányt élőnek tartják; egy olyan időszak, amikor a politikai kompromisszumot prioritásként értékelik, de az elvek iránti elkötelezettséget naivnak vélik; egy olyan korban, amelyben a szabadság nevében ünnepelnek mindenféle perverz beszédet vagy életmódot, de a szabad vállalkozást az egyenlőség és az együttérzés nevében elfojtják; egy olyan idő, amikor az információ uralkodik, de a logikus gondolkodás ritka; egy olyan korszakban, amelyben a legnagyobb technológiai know-how-ra tettünk szert, de a legkevésbé értjük a szépséget, a jóságot és az igazságot.”

Ezt a sajnos kicsit sem görbe tükröt tartja Klugewicz a szemünk elé. A kiutat keresve T.S. Eliot gondolatát idézi:

Azért harcolunk az elveszett ügyekért, mert tudjuk, hogy vereségünk és megdöbbenésünk utódaink győzelmének előszava lehet, bár maga a győzelem átmeneti lesz; inkább azért harcolunk, hogy valamit életben tartsunk, mint abban a reményben, hogy bármi győzni fog.

A győzelem voltaképp egy bűn nélküli világ, Isten országa lenne, s erről gondolkodni lehet, de megvalósítani aligha. Vesztett csatának senki nem kíván részese lenni. Hogy a realitásoknál maradjunk, s ne elérhetetlen célokat tűzzünk makink elé, Klugewicz egy másik tekintélyt is idéz. J.R.R. Tolkien ugyanis egyetértett Eliot gondolatával: „Keresztény vagyok, sőt római katolikus” – írta Tolkien – „így nem várom el, hogy a »történelem« más, mint egy »hosszú vereség« legyen – bár tartalmaz (…) néhány mintát vagy bepillantást a végső győzelembe.”

A nyugati konzervatív értelmiség nem szívelte meg Tolkien és Eliot szavait. Tévesen keresi a tartós politikai és kulturális győzelmeket, és ha nem jönnek el, jön a kétségbeesés.

Mindez nem valami véka alá rejtett láng passzív őrzését jelenti. Ézsaiáshoz hasonlóan mi is az isteni parancs alatt állunk, hogy legyünk „világosság a nemzeteknek, hogy megnyissuk a vak szemeket”.

Ez azt jelenti, hogy a konzervatív gondolkodóknak nem szabad kizárólag egymás között beszélniük, ahogy mi hajlamosak vagyunk tenni. Az igazság, a jóság és a szépség fényét kell sugároznunk a rendelkezésre álló legjobb eszközökkel, amelyek eljuthatnak a tömegekhez; ma ez tetszik, nem tetszik, az internetet jelenti.

Ahogy Sam Gamgee mondja Tolkien Gyűrűk Urában: „Van valami jó ezen a világon, és érdemes harcolni érte.”

Bár az ellenség erős, de átmeneti győzelmek valóban lehetségesek. Ki gondolta volna, hogy Ronald Reagan víziója az 1980-as évek eleji amerikai győzelemről a kommunizmus felett kevesebb mint egy évtizeddel később valósággá válik? Igaz, a „Gonosz Birodalom” összeomlása óta új rémségek jelentek meg a világban, amelyek veszélyeztetik a nyugati civilizációt, de a konzervatívoknak erre számítani kellett volna.

Ezeknek a gondolatoknak nem szabad a defetizmus mocsarába rángatniuk minket. Felszólítom a konzervatívokat, lelkesít Klugewicz, hogy ne engedjék át a jelenlegi órát a sötétségnek. Csatlakozom Tolkien Aragornjához és Peter Jacksonhoz: Eljöhet a nap, amikor az emberek bátorsága elfogy, amikor elhagyjuk barátainkat, és megszakítjuk a közösség minden kötelékét; de ez nem ma van! A bánat órája, és összetört pajzsok, amikor összeomlik az Emberek Kora; de ez nem ma van! Ezen a napon harcolunk! Mindarra, amit ezen a jó földön kedvesnek tartotok, azt mondom nektek, hogy álljatok meg, nyugati emberek!”

Mi meg, akiket születésünk közép-európaivá tett, gondoljuk át mindezt. Úgy tűnik, hogy a nyugatiakra aligha támaszkodhatunk. A magunk lábán kell állnunk, sőt ellenállnunk. Meg kell mentenünk az összeomló nyugati világból a szépséget, a jóságot és az igazságot!

Közreadta: Surján László