Józef Bilczewski (1860-1923) egy kilenc gyermekes lengyel család elsőszülöttje. 1884-ben szentelték pappá, bécsi, római és párizsi tanulmányok után 1891-től Lembergben egyetemi tanár. 1900-tól haláláig Lemberg érseke. Sírja, saját kérésére, a szegények temetőjében van. 2001-ben Szent II. János Pál boldoggá, 2005-ben XVI. Benedek szentté avatta. Ünnepe március 20.
Lemberg (Lviv) az első világháborúig a Monarchiához tartozott. Talán a Monarchián belül szabad mozgás is hozzájárult, hogy a Kárpátokon túli város érsekének Prohászkához hasonlítható egyénisége Magyarországra is kisugárzott.
1903-ban Magyarország katolikus Nagygyűlésre készült. A Religio című újság ebből az alkalomból egyszerűen átvette a lembergi érsek nagyböjti körlevelét, mint keresztény szociális akció programot. Ebben első helyen a katekizmus alapos tanítása áll, mert a katolikus elvek ismerete nem áll a világ műveltség szintjén. (Időszerű ma is.) A második pont a szentségekhez való gyakoribb járulás, hiszen erőt elsősorban a gyónás szentségéből és az oltáriszentségből meríthetünk. 3. Erkölcsvédelem. Itt a negatív kulturális hatásokat említi, ezekből bőven van ma is: színház, tv, frivol vagy házasságellenes viccek, stb. A 4. pont magáért beszél: templomok, plébániák, iskolák, óvodák alapítása és emelése. 5. Az un. hitbuzgalmi egyesületek ügye. Akkoriban ezekből nagyon sok volt, ma lassan kezdenek újra feléledni. Velük rokoníthatók pl. a plébániánk kiscsoportjai is. A program 6. pontja az ünnepek megszentelése. Régen több ünnep volt, több munkaszünet, sőt a hívek az un. tanácsolt ünnepeket is megülték. Bátrabban kellene a munkanapokra eső ünnepekre is felhívni a figyelmet. Az utolsó négy pont kifejezetten szociális–kulturális jellegű, a lakáskérdésre, az olvasó-körökre, a falusi takarékpénztárakra, fogyasztási szövetkezetekre, végül a jogvédelemre vonatkozik.
A megújuló, útját kereső plébániák kiscsoportjai végig gondolhatnák ezt a tíz pontot, ami ma is érvényes program alapja lehetne.
Szent Bilczewski József Az élet értékéről és jelentőségéről című, egyházmegyéjének középiskolai tanulóihoz 1905-ben írt körlevelét 1906-ban már magyarul is kiadták. A mintegy félszáz oldalas, a tanulóknak négy részletben felolvasott körlevél teljességét nyilván itt nem lehet ismertetni. Az első részben az érsek az élet értelmére vonatkozó tévedéseket ismerteti. Idézek: „A régi és új epikureusok szerint az ember a véletlennek gyermeke. Valamint a kocsikerék fordulásakor por keletkezik, hogy ismét elmúljék, úgy támad a világmindenség körforgása nyomán sok millió porszem, akiket embereknek nevezünk. … Ezért az ember csak arra vessen ügyet, hogy életét a lehetséges legtöbb örömben részesítse.” (A magukat progresszívnek hirdető új epikureusok, tudományos szocialisták ma is ezt vallják. Az anyag örök, belőle az élet véletlenül keletkezett. Ez ellen azzal szoktam érvelni, hogy ekkora hitem nincs, a teremtő Isten létezése sokkal valószínűbb magyarázat a létünkre.) Miután a tévutakat ismertette és cáfolta, a körlevél kifejti a keresztény felfogást, s ezzel kapcsolatban egy gyönyörű gondolattal ajándékoz meg: „…mondják, hogy minden dolog annyit ér, amennyibe kerül. Ez a mindennapi életben nem mindig igaz, de a keresztény igazságra vonatkoztatva teljes valóság. Mindnyájunkat az Isten Fia váltott meg végtelen megaláztatásainak, szenvedéseinek és halálának árán.”
Mindannyiunk életének végtelen értéke van tehát, mert az ára Krisztusnak szeretetből fakadó, megváltó halála.
Szent Bilczewski József hazafi volt, bátor lengyel. Przemysl eleste után megtagadta az oroszok kérését, hogy ünnepélyes hálaadó misét mondjon. Ugyanakkor a népek barátságát hirdette. Az ifjúságnak azt tanította, hogy a hazaszeretetnek az Isten iránti szeretetben kell gyökereznie, ami nagy szavak helyett tettekben nyilvánul meg.
Legjobban az szolgálja hazáját, aki kerül minden vétket és bűnt, kötelességeit pedig napról-napra, óráról-órára teljesíti.
Surján László
