Nagy szolgálatot tesz Magyar Péter kormánya a Fidesznek és a KDNP-nek azzal, hogy keményen és visszamenőleg fellép a korrupció minden formája ellen. Az egész ország érdeke, hogy a korrupció ne szennyezze a közéletet és a közbizalom helyre álljon.

Azt szokták mondani, hogy korrupció mindig volt és mindig lesz. Ez talán igaz, hiszen az ember gyönge, a kísértés pedig nagy is lehet. Nem mindegy azonban, hogy ritka jelenségről, vagy szinte általános jelenségről van szó. Az sem mindegy, hogy mi történik, ha egy-egy esetre fény derül.

Ha az emberek tudnak vagy tudni vélnek róla, és semmi sem történik, akkor a vád tovább terjed, befeketít, mérgez. És ez akkor is így van, ha a vád alaptalan. Ezért az ilyen eseteket fel kell tárni, jogállami szabályok szerint tisztázni kell, és példás büntetéssel, illetve az ártatlanul megvádolt ember becsületének helyreállításával kell végződnie.

Ez utóbbi nehéz dolog, mert bármikor elkezdheti valaki mondogatni: nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. Személyes véleményem, hogy egy hamis vád esetén a vádlónak azt a büntetést kellene kapnia, amit a megvádolt kapna, ha a vádat bizonyították volna. Minősített eset, amikor a hamis vád vagy az általánosítás (minden politikus korrupt) politikai haszonszerzés érdekében történik. Ilyenkor még sokkal szigorúbb büntetésnek kellene következnie.

Figyelve az interneten megjelenő véleményeket, úgy tűnik, hogy az emberek meg vannak győződve, hogy a sorozatos Fidesz kormányok alatt a korrupció mindenkit elért, aki a hatalom sáncain belül volt. Fel sem merül, hogy a vád netán nem is igaz. Ezért én nem támadnám a vagyonosodási vizsgálatot, csak azt kell biztosítani, hogy ha politikai befolyás érvényesül a vizsgálat során, legyen bírói út, hogy az ártatlan tisztázhassa magát. Ehhez persze politikai befolyástól mentes, független bíróság kell. Erre van esély, már azért is, mert az ártatlannak van lehetősége nemzetközi bíróság elé vinni az ügyét.

Fel vagyunk háborodva, ha egyes népcsoportokat kollektíven bűnösnek ítélnek. Ezt tette Hitler a zsidókkal, Beneš a németekkel és a magyarokkal. A mai kormány közel jár ahhoz, hogy az ő példájukat kövesse, és mindenkit, aki másképp látja a politikát, mint a miniszterelnök, minden ok nélkül elítél.

A goebbelsi szintű politikai kommunikáció az ellenzékhez kapcsolható emberek vagyonát úgy mutatja be, hogy irigységet keltsen. Nem mondja ki, de az emberekben azt az érzést kelti, hogy a vagyon csak tisztességtelen úton szerezhető meg. Ez ellen védekezni sem lehet. Az akció ráadásul részlehajló, mert a TISZA közeli vagyonosokról, sőt még az úgynevezett ó-baloldaliak vagyonáról mélyen hallgatnak.

Hasonlóan azt is sugalmazzák, hogy aki pályázatot nyert, az eleve korrupt. Hogy Orbán miniszterelnöksége alatt balos vállalkozók is nyertek közbeszerzéseket, arról megint nem szólnak a hírek.

Tegyük még hozzá: a korrupciós váddal való vagdalkozás visszaüt a kormánypártra, ha nem sikerül a vádakat igazolniuk. Abban biztos vagyok, hogy tisztességes eljárás során a vádak többsége megdől.

Foglaljuk össze: a korrupció elleni fellépés jó dolog, feltéve, ha jogállami keretek között és kollektív megbélyegzés nélkül zajlik.

Surján László