– Hahó, jó, hogy látlak! Isten éltessen!

– Kicsit megkéstél, de sebaj. Köszönöm a kedvességed. Én is örülök, hogy összefutottunk. Szeretnék ugyanis kipróbálni rajtad egy tesztet.

– Mifélét?

– Felolvasok neked egy verset. Azt kell megmondanod, hogy kire ismertél fel benne.

– Jó, de ne legyen hosszú.

– Lackfi nem szokott terjengős lenni. Neki ugyanis van mondanivalója.

–Lássuk hát!

TISZTÁNLÁTÁS

Ne mondjátok meg senkinek,
de igazából a többi hívő
mind tévutakon jár,
csak én látom helyesen az Istent.
Majd a világ végén eljön értem ő,
beültet a Cadillacjébe,
és megpakolja kitüntetésekkel a vállamat,
mintha szovjet tábornok lennék,
és akkor leshet a többi ipse
leesett állal, hogy nézd csak,
ő volt a kiválasztott,
a többiek mennek a levesbe.
Amíg ez be nem következik,
feladatomnak tekintem,
hogy Isten nevében kiigazítsam
mindazokat, akik tévednek.
Néha már nem tudom eldönteni,
vajon ne én vagyok
valójában az Isten?

– A kérdés: Ki jutott először eszedbe, akire illik a vers? Ha elsőnek magadra ismertél, akkor minden rendben. Akkor már gondolhatsz néhány közszereplőre is.

– És veled mi volt? Magadra ismertél?

– Sajnos nem. Nekem azonnal két közszereplő ugrott be. Most már szégyenkezem miatta, mert eszembe jutott a szálka és a gerenda képe.

– És melyik táborból valók, akik eszedbe jutottak?

– Az egyik innen, a másik onnan. A Sátán mindenkit megkísért, s mi többnyire engedünk neki. De megszabadulhatunk, hiszen van bűnbánat és van megbocsátás.