A „gyermekvédelem” ügye nem csitul a kampány óta, hiszen mind Magyar Péter, mind a Fidesz-KDNP próbálja napirenden tartani – csak éppen mást értenek alatta. Az előbbi a gyermekvédelmi és a javítóintézeti rendszerben feltárt egyéni vagy éppen rendszerszintű visszaéléseket (egyes otthonokban lepusztult infrastruktúra, a rendszerbe beszivárgó pedofilok, stb.), az utóbbi pedig az iskolai és – főleg internetes – LMBTQ-propagandát.

Megint egy olyan ügy, amiben akár egyetértés is lehetne, sőt többnyire VAN a magyar lakosság körében. Aminek véleményünk szerint csak árt, ha azt bárki pártpolitikai propaganda célokra használja.

Magyar Péter a kampányban elment a szegényesebb gyermekvédelmi intézetekbe (a felújítottakba természetesen nem), csinált ott pár jól beállított fotót a közösségi oldalára („abszolút filmszínház”), és világgá kürtölte, hogy az „orbáni diktatúra” nem védi meg a gyerekeket (minden politikusnak javasolnánk, hogy dolgozzon csak ő maga is pár hetet vagy hónapot e nehéz, tragikus életekkel átszőtt rendszerekben, mielőtt öntudatos véleményt formálna róluk). Tehette, mivel az un. „kegyelmi ügy” és a magyarok jóindulatú, gyermek- és családcentrikus lelkülete megágyazott ennek – és persze mivel a másik oldal kampányában tényleg nem ez állt a politikai fókuszban (ahogy például a Tisza-szövetséges német CDU-CSU kormánypártoknak és egyéb néppárti erők is keveset beszélnek róla).

A gyerekeket mindenki szereti és mindenki meg akarja védeni, amivel élni és visszaélni is lehet. Ahogy például az afrikai éhező gyerekek ügyével is.

Ez a Magyar Péter névjegyévé vált közösségimédia-akció egyébként most ott tart, hogy már a jelenlegi köztársasági elnöknek is az az egyik fő bűne szerinte, hogy „nem védte meg a gyerekeket” – ezek szerint innentől a miniszterelnök is teljes, egyszemélyi felelősséget vállal majd minden lelepleződött vagy bujkáló pedofil bűnelkövető miatt? Számon kérhetjük ezt majd rajta is?

Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője szerint a gyermekvédelem forrásait a 2010-es 18 milliárdról a Fidesz-KDNP kormányok 129 milliárd forintra növelték (ez még 16 év inflációját figyelembe véve is tetemes növekedés), a pedofil bűnelkövetők sikeres felkutatását-leleplezését pedig a nyolcszorosára.

Reméljük, hogy a Tisza-kormány minimum továbbviszi ezt – ebből egyelőre egy 1 milliárd forintos un. kártérítési alap látszik, amely a feltárt visszaélések esetén jogosan kárpótolja az áldozatokat, és persze politikailag is jól kommunikálható. Ha valami, akkor a gyermekvédelem egy olyan összetett terület, ahol valóban különböző szakmák (szociális munkások, pszichológusok, nevelőszülők, tanárok, egyházi közösségek, bűnüldözők, stb.) aktív együttműködésére van szükség. A Tisza Párt a zászlajára tűzte ezt a valóban fontos és érzékeny témát, innentől kétharmados hatalommal felruházott kormányként maximálisan felelősek is érte. Drukkoljunk nekik!

A patrióta-kereszténydemokrata oldalon a gyermekvédelem leggyakrabban az LMBTQ-lobbi összefüggésében kerül elő, tudniillik, hogy tőlük kell megvédeni őket.

Ez a gyerekek pszichoszexuális fejlődését befolyásoló intenzív hatások esetében (szakmailag kontrollálatlan óvodai és iskolai „felvilágosító órák”, mesék LMBTQ-szempontú átírása, átszexualizált nyilvános rendezvények, stb.) természetesen abszolút jogos is, hiszen az ő személyiségük és nemi identitásuk még kialakulatlan, nem szabad őket önkényesen és nem életkoruknak megfelelően befolyásolni. Olaszországban is most hoztak egy hasonló szellemiségű törvényt a gyerekek védelmében.

Ugyanakkor nem szabad összemosni (még politikai retorikában sem) a pedofíliát és a felnőtt homoszexualitást, mivel ez egyszerűen nem jogos, nem igaz és nem igazságos. Keresztényként valljuk, hogy az efféle összemosás, összekeverés, a cél szentesíti az eszközt elv alkalmazása mindig a diabolos, az ördög érdekeit szolgálja (ezt jelenti már maga a görög szó is). Úgy gondolom, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a magyar homoszexuálisok jelentős része élesen a patrióta-kereszténydemokrata kormányzás ellen fordult, ami talán nem lenne szükségszerű (lásd a nyíltan leszbikus Alice Weidelt az AfD élén).

A gyermekvédelem ügye tehát, bármit értsünk is alatta, mindenképp nagyon érzékeny, megosztó, a magyar emberek identitásának mélyéig hatoló téma. Ezért is fontos, hogy rendkívül tapintatosan, érzékenyen és kellő bölcsességgel nyúljunk csak hozzá, ne használjuk pártpolitikai propaganda célokra.

Békés János