Király alatt egy állam olyan vezetőjét értjük, akinek egy személyben van törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalma, azaz egyszerűen uralkodik. A királynak emellett vallási szerepe is van, amit beiktatásának ceremóniája is mutat. A királyi státus jórészt örökletes, de lehet választott is. A mai európai királyok legtöbb jogukat elvesztették, csak az örökletesség és a protokoll maradt fenn. A nyelvészek és történészek szerint a magyar király szó Nagy Károly nevének szláv közvetítésű átvétele.
Jogos a kérdés: minek is ez az eszmefuttatás? A magyarázat egyszerű: választások jönnek, meg zúg a világ vad tengere is közben, uralkodók, vezetők tűnnek el, és jönnek helyettük mások. Izgalmas világot élünk és hasonló hónap előtt állunk. Már ha egyáltalán használható ez a szelíd jelző a mai kor állapotára…
Ugyanakkor – gyerekeim, unokáim szavajárását felidézve – azonnal beugrik e főnév jelzőként való használata. A király a magyar szlengben egy rendkívül népszerű, pozitív jelző, amely bárminek a kiváló, nagyon jó vagy tetszetős mivoltát fejezi ki. Gyakran használják élmény, tárgy vagy személy jellemzésére, Eszerint, ami király, az jó, csúcs, isteni, szuper, klassz, oltári, frankó, cool, zsír, sirály, tuti, kafa, állat, pöpec, príma, baró, eszméletlen, haláli, brutál, faja, menő, ütős, fenomenális, pompás, nagyszerű, állati, fain, csúcsszuper, kiváló, fantasztikus, pazar, fantörpikus, vagány, frenetikus, csodás, remek, tökéletes, parádés, fergeteges, ász, atom, észbontó, kitűnő, brutál, elképesztő, patent, bitang, okés, legjobb, ász, szuper, stb.
Ha kicsit tovább gondoljuk a következő hónap dolgait, akkor talán valami olyan helyzet volna az elfogadható, amelyben van egy emberileg és szakmailag kiváló vezető – ő a főnév „király” –, akinek jelleme, gondolkodása és cselekvése pedig megfelel a jelzőként használt „király” jó néhány kritériumának.
Hát, reménykedjünk és szavazzunk majd, s tán közben dudorásszuk el – mintha mi volnánk a kiválasztott – a Mon Cheri dalszövegének egy-két részletét a „Na ki a király?” slágeréből: „De megláttam a fényt, mitől megvilágosultam,/ Előkaptam gyorsan a tollam./ Barátaim nagyot nevettek,/ Semmi baj, erről nem ők tehettek./ Álmaimat most valóra váltom, / Tudod tesó, én a jövőt is látom./ Sokan azt kívánják legyek átkozott,/ Van egy rossz hírem: sosem változom./ Nekem van társam és nem leszek egyedül,/ Mint a hegedűs, ki a háztetőn hegedül./ Lehet, hogy időnként hülyének látszom,/ De értsd meg haver, én másik pályán játszom./ És senki kedvéért se hagyom el az utam,/ Az erőt az égből adta az Uram.”
Nos, néha elszorul az ember torka, gyomra és elgondolkodik, hová is jutottunk! Anno a karácsonyestét várva számoltuk a napokat – hányat kell még aludni – ma, ebben a gyilkos kampányban a választásokat, azok várt eredményét várjuk így. Hogy legyen még sok szép karácsonyunk.
