1970. Agatha Christie új regényében a Frankfurti utasban nem tűnik fel sem Poirot, sem Marple kisasszony. Ezzel szemben van utalás a „hatvannyolcas” diáklázadásokra, s azok esetleges mozgatórugóira.

Mivel ma is gúny tárgya mindenki, akik az ismeretlen háttérhatalomról beszél, erősen meglepő, hogy 55 éve egy olyan regény született, aminek a vezérmotívuma ezen ismeretlen hatalom tevékenysége a világban. Néhány részletet idézek a két főszereplő egyik beszélgetéséből:

• A világ most tele van lázadó fiatalokkal. Ezt elő is lehet mozdítani. Modern filozófia, modern gondolatok. Írók és hasonlók, akiket ő fizet és használ. Hallatlan szerteágazó szervezet. Bizonyos értelemben ő van mögötte, furcsa jótékonysági akciókat támogat, őszinte idealista emberbarátokat is, óriási ösztöndíjakat osztogat diákoknak, művészeknek, íróknak.
• Ő áll a kábítószerek mögött is?
• Igen. Csak azért, hogy maga alá hajtson embereket. És azért is, hogy megsemmisítse a gyengéket, akik semmire sem jók. … Freud tanítása és az el nem nyomott szexualitás lesz minden emberi nyomorúságra a válasz. Nem lesznek elmeháborodott emberek. Ha valaki azt merte volna mondani, hogy az ideggyógyintézetek még zsúfoltabbak lesznek a tilalmak feloldása után, senki nem hitt volna nekik.

Ha nem egy kémregényben jelennek meg a fenti gondolatok, hanem valamilyen publicisztika formájában, a szerző hamar megkapta volna a laposföld hívő minősítést. Még ma is kitenné magát ennek a szerző, pedig egyre több olyan jelenséget látunk, ahol ennek a háttérhatalomnak a létezése a leglogikusabb magyarázat. Az is kiderül Agatha Christie regényéből, hogy a mozgatórugó a pénz. Ennél tovább azonban nem jutott, és máig sem jutott mélyebbre még senki. Annyit talán elértünk, hogy rehabilitáljuk azokat, akik számára a háttérhatalom létezése – bár nem bizonyított – a világban tapasztalható jelenségeknek egyik lehetséges magyarázata.

A dolog tovább bonyolódik, ha a történelmet a jó és a gonosz, azaz az Isten és a Sátán küzdelmeként értelmezzük. Ez azonban már egy másik eszmefuttatás témája lehet. Most maradjunk annyiban, hogy Agatha Christie mélyebben és messzebbre látott, mint sokan mások, hiszen akár csak az idézett néhány sorban is felismerhetjük napjaink számos jelenségét.

Surján László