Nem Angela Merkel az egyetlen politikus a világtörténelemben, aki kiadta memoárjait, miután befejezte aktív pályafutását. Egészen kivételes képességű, a világot valóban formálni tudó nagyok méltán számíthatnak az olvasók érdeklődésére. Nekem egy ilyen megállapításra mégis Henry Kissinger, a szintén német származású volt amerikai külügyminiszter jut eszembe. Most azonban hazánkba érkezett egy asszony, aki tavaly megjelent életrajzi könyvének a magyarországi népszerűsítésére jött, hát persze, hogy a CEU segítségével. És mikor máskor tennék ezt a támogatói, ha nem éppen mostanában, amikor a németországi helyzet napról napra riasztóbb?

Bár miniszterelnökünk a rá jellemző úri módon fogadta a Karmelitában egykori német kormányfő-kollégáját, a kancellárt, biztosak lehetünk abban, hogy a magyarok nagy része nem repes az örömtől, hiszen a „Wir schaffen das” erősen beégett a tudatunkba, mert nagyon is sűrűsödnek a terrorisztikus támadások Európa-szerte épp annak köszönhetően, hogy a kancellárasszony tárt karokkal várta a beérkezőket.

Merkel tehát kétségtelenül alaposan beleszólt a világ-, de főleg az európai politikába, viszont mind honfitársai, mind más országok polgárai felszisszennek már a neve hallatára is. Mert mit is kapott Európa a magabiztos kijelentéstől? Újabb illegális, tehát papír nélküli idegeneket, méghozzá milliós nagyságrendben, a jobb gazdasági élet reményének ígéretére beözönlő szerencsétleneket, megemelkedett szociális kiadásokat, miközben embercsempészek gazdagodnak meg mérhetetlenül.

Mindenki tudja persze, hogy általánosítani nem szabad, nem mindenki bűnöző, de a nagy számok törvénye bizony működik.

Országunk eddig megúszta a nagyobb terrorcselekményeket. Mit tesz tehát éppen most a CEU? Meghívja a Muttit a tavaly megjelent életrajzi kötetének magyarországi népszerűsítésére. Ünneplik. A józanabb magyar állampolgárok pedig ismét háborognak, különösen azok, akik ismerik családja és az ő múltját, és ünneplés ide vagy oda, megint aggódni kezdenek — még akkor is, ha Merkel utódai nem érik el az ő szellemi és szervezési szintjét.

A CEU azonban gondoskodik róla, hogy a könyv bemutatójával NE a németországi lakosok mérgelődjenek tovább.

Hiába tekint vissza ugyanis a kancellárnő két német államra az Emlékiratokban, melynek címe „Szabadság”, a dicsőség mindig megmarad az egyesítést levezénylő „atyának”, Helmut Kohlnak.

Merkel pedig hangoztathatja továbbra is, hogy nem bánt meg semmit, és változatlanul helyesli a migránsok integrációját. A magyarok jó részének nem kell elmennie a bemutatóra, éppen elég nekik az, amit a német ismerősöktől, barátoktól hall az ottani jelenlegi viszonyokról, nincs szüksége és kedve Merkel önigazolását hallgatnia.

Molnár Judit

Nyitókép: MTI/kormany.hu