Augusztusban volt két éve, hogy a Hírklikk ismertette Kopcsik István nyugdíjas történelemtanár gondolatmenetét az „Isten, haza, család” jelszó szerepéről. [Az alábbiakban a Hírklikk szövege dőlt betűvel szedve.] Ehhez füzöm a megjegyzéseimet.

Kopcsik István szerint az Isten, haza és család hangoztatása sokkal inkább a hatalom eszköze, mintsem iránytű. Nem kétséges, hogy van, aki számára ez csak egy politikai szlogen. De vannak, s talán nem is olyan kevesen, akiknek program, útjelző. Kopcsik így folytatja: a kereszténységen belül a katolikus egyház különösen szívesen el is játszotta ennek az eszköznek a szerepét.

84 évet megéltem, de katolikusként egyetlen prédikációt sem hallottam, amely ezzel a jelszóval, mint jelszóval foglalkozott volna. Minden keresztény szívéhez közelálló kifejezésről van szó, függetlenül attól, hogy voltak és vannak, akik visszaélnek vele.

Ez a hármas jelszó már megjelent az 1848-’49-es szabadságharc ideje alatt is, de tisztán ideológiai értelemben a Horthy-rendszer alatt használták. Trianon után erősödött meg, mert a politikai elit nem tudta megemészteni és feldolgozni, ami történt. Elhiszem, hogy 1848-ban már megfogalmazták. Hogy lassan két évszázad múlva még ismerik és használják, csak növeli értékét. Tartalmatlan, üres szólam aligha marad fenn ennyi ideig. Trianon feldolgozása a Horthy-korszakban valóban nem történt meg, de azóta sem. A pótcselekvés a „Nem, nem, soha!” volt, az Isten, haza, család mint kisgazda jelszó szerepelt.

Csakhogy ez a hármas jelszó ma katasztrófába viszi az országot. Ezzel a kijelentéssel nem lehet vitatkozni, mert pusztán vélemény. Kopcsik adós marad azzal, hogy milyen katasztrófára gondol és miéként lökne minket abba az Isten, haza, család. Ez a mondata árulkodó: politikai akcióról van szó, nem szakmai okfejtésről. Rossz politikusok szoktak véleményeket tényként hangoztatni. Itt is erről van szó: ingyenes állítás.

Kopcsik István szerint a Horthy-kultusz felmelegítése a jelenlegi kormány mítosz-gyártó tevékenységéhez tartozik. Amikor ezzel előjönnek, akkor válogatott módon kiemelnek abból a korszakból egy pozitív részt, és közben elfelejtik, hogy a korszak 80-90 százaléka kifejezetten a diktatúra alapját képező ideológia megjelenése. Ezen a ponton zavarossá vált a gondolatmenet, és zavaros a folytatás is: Ez ugyanaz a képtelenség, mint Schmidt Mária nyilatkozata, aki szerint a fasiszták, a nácik meg a kommunisták mind baloldaliak voltak – véli a történelemtanár. Igaz, hogy ezeknek az eszméknek a követői között vannak szélsőjobboldaliak és szélsőbaloldaliak is, az utolsó 2-300 évben mindig is voltak, de a szélsőségesek között vannak a hasonlóságok, és nem az alapeszmék között. (Schmidt Máriát sem védeni, sem támadni nem akarom. Belefutunk egy elméleti vitába: mit jelent baloldalinak lenni? A magam részéről jónak tartom azt a politikát, amelyik a szociális igazságosságot akarja megvalósítani, amelyik nem hagyja magára az elesetteket, és amelyik esélyt ad lehetőleg mindenkinek. A baloldaliság ebben az értelemben tiszteletre méltó. A munkások jogainak elismerése miatt XIII. Leó pápát kortársai kommunistának minősítették. Akkor persze, Lenin előtt, még nem tudták, milyen is a kommunizmus. Később sem ismerték fel, hogy a vörös és a barna diktatúra között nincs lényegi különbség.) Kopcsiknak nincs igaza:

nemcsak a két szélsőség hasonló, a kommunizmus és a nemzeti szocializmus eszméi édestestvérek.

Azoknak, akik a történelmet alapjaiban nem ismerik, ugyanúgy azt lehet hazudni, amit csak akarnak. Olyan identitástudattal és az érzelemhullámok olyan keltésével, ami nagy divat az utóbbi 15-20 évben, el lehetett érni az egység helyett a megosztottság erősítését.

Sokszor tetten érthető kommunista trükk: azzal vádolni ellenfeledet, amit magad követsz el.

A mai megosztottság szerintem 1990-ben kezdődött. Egyszer Szabad György házelnökként a parlamentben bejelentette: „Miniszterelnökünk beterjesztette az országgyűlésnek…”. Valaki az ellenzékből bekiabált. „Nem a mi miniszterelnökünk, ti választottátok…”

Egyébként hogy lehet légből kapott pedofil vádakkal nemzeti egységet építeni?

Szokták kérdezni, hogy mi az a turáni átok. Kopcsik István szerint a turáni átok a folyamatos megosztottság, az egymás ellen való küzdés. A megosztottság valóban nemzeti tragédiánk. Nemcsak az Árpád-házról van szó. Gondolhatunk a Mohács előtti évtizedekre, majd a kettős királyválasztásra. Felidézhetjük azt a korszakot, amelyben „testvért testvér, apát fiú elad” (Tompa Mihály). Kopcsik István megnyilvánulása vajon mennyiben járult hozzá a megosztottság csökkenéséhez?

A történelem az élet tanítómestere. Ha nem hamisítják. Ha nem értelmezik át, ahogy Kopcsik tette az Isten, haza, család jelszóval.

Surján László