Nyugatos

Ahogy a könyveknek, úgy a szavaknak is megvan a maguk története. 1945 után például azok voltak a nyugatosok, akiket a háború szele nem a gulágveszélyes orosz földre, hanem Nyugat-Európába sodort. Ha hazajöttek, nem ritkán börtön várt rájuk. Korábban a Nyugat köré csoportosult írók, költők voltak a nyugatosok. Ők 1941 után – a veszélyes időkben – szétszéledtek.

Sokan emlékezhetünk még Gyurcsány Ferenc szavaira, aki nyugatias Magyarországot vizionált, szemben a kormány elképzeléseivel. Jellegzetes balos trükk: vádolni a jobboldalt olyasmiért, ami nem mondott, nem tett, sőt nem is gondolt. Az ún. keleti nyitás nem foglalja magába a nyugattal való szakítást.

Ki nevezhető nyugatosnak a 21. század elején? Aggodalom Európáért című esszéjében Helmut Kohl Konrad Adenauer érdemének tartja, hogy Németországot a nyugathoz kötötte. Adenauer ezzel a béke és szabadság biztosításának kereteit, s egyben az európai egyesülés politikájának, valamint az ősellenséggel, azaz Franciaországgal történő kibékülés és megbékélés kereteit is megteremtette.

A magyar baloldal Gyurcsány óta azon igyekszik, hogy a kormányzó jobboldalt nyugatellenesnek ábrázolja, és magának sajátítsa ki a nyugattal való szótértés lehetőségét.

Mit is jelent Adenauer és Kohl nyugathoz való kötődése? Adenauer lehorgonyozta Németországot a szabadságelvű demokráciák oldalán. Eszmei és etikai fogalomról van szó, aminek nem feltétele a földrajzi elhelyezkedés. Ezek az országok lemondtak a háborúról és az erőszakról mint politikai eszközről. Megmásíthatatlan a németek döntése, hogy a szabadelvű érték és kultúrközösség részei. De hangsúlyozzák azt is, hogy ezt a közösséget Európa keresztény hagyományai határozzák meg. Kohl 2014-ben – a második Orbán kormány idején – rámutatott, hogy az egykor kommunista vezetésű országok teljes joggal és szükségszerűen a nyugati érték és kultúrközösség részének érzik magukat.

Nem érti tehát a nyugatosság fogalmát az, aki politikai versenytársát kizárná ebből az érték- és kultúrközösségből. E közösséget nem pártok, hanem nemzetek alkotják. A pártok értékét – ezt a választások előtt érdemes szemünk előtt tartani – az dönti el, hogy mennyire sikerül nekik csatlakozni Európa valódi gyökereihez: a keresztény hagyományokhoz, és hozzá járulnak-e a maguk kultúrájával Európa sokszínűségéhez. Ezek nem jelszavak! Ide kívánkozik egy mondat Riedl Frigyes hagyatékból:

„A nemzeti energiát (kell) növelni, de nem a nemzeti retorikát.”

Kohl aggódott Európáért. Ha most élne, sokkal jobban aggódna, mint tíz éve. A mai Európa megcsúfolása mindannak, amit az alapítók elképzeltek. Kohl még azt írhatta: „Hatalmas a tét: a jövőnk. A jövőnket pedig úgy hívják: Európa”. Ma másképp kell fogalmazni. Hatalmas a tét: felszámolhatók-e a mai Európa hibái és mulasztásai. Van-e Európának jövője?

Surján László

További
cikkek

Hírlevél