Etana amikor, mint ifjabb király átvette az uralkodást az apjától, igyekezett mindenben megfelelni annak, amit az apja elvárt tőle. Mindenre figyelt, így azután nem volt nehéz észrevennie, hogy az apja nagyon egyedül van. Etana anyja meghalt, a második felesége gonosz boszorka volt, ha az óriás el nem tapossa, csak baj lenne vele. Persze, ha az öreg királynak lenne unokája, gondolta Etana, s persze nemcsak az apja kedvéért, de feleség után nézett.

Volt is a szomszédban, a Fehér király országában egy csuda szép hercegnő. Etana nem bízta a dolgot követekre, maga ment el Fehér országba, ráadásul nem mint király, hanem mint kereskedő. Szőnyeget árult, igaz, hogy gyönyörűeket. Mint szőnyegkereskedő be jutott a Fehér király palotájába, megnézte a királykisasszonyt. Tetszeni nagyon tetszett neki, de próbára akarta tenni. A hercegnő kiválasztott egy szép szőnyeget, megvette. Amikor Etana becsomagolta a szőnyeget, melléje tett egy másikat, azt amit a hercegnő majdnem megvett, de végül a másik mellett döntött.

Otthon kibontják a csomagot, hát csudák csudája, mind a két szőnyeg ott van. Az udvarhölgyek lelkesedtek, kicsit remélték, hogy a hercegnő nekik adja a második szőnyeget. De a hercegnő nem így gondolkodott, a szolgájával azonnal visszavitette a szőnyeget a „kereskedőhöz”. Etana ekkor nagyon boldog lett: a hercegnő nemcsak szép, hanem becsületes is. Igazán királynőnek való! Örömében négy másik gyönyörű szőnyeget küldött a hercegnőnek, elő vette királyi ruháját, és elküldte követeit a Fehér királyhoz. A király azonnal a palotájába hívta, ahol Etana megkérte a hercegnő kezét. A hercegnő majd hanyatt esett, amikor meglátta a szőnyegkereskedőt. Megkérdezte:

– Mit kérsz a négy szép szőnyegért?

– Nincs annyi pénz, amennyiért ezeket odaadnám bárkinek is. Tőled sem pénzt kérek, hanem a kezedet.

‑Hogyan adhatnám a kezemet egy kereskedőnek?

– Két módja van annak, vagy ha lemondasz a hercegnőségről, vagy ha apádurad hozzájárul az esküvőnkhöz – mondta Etana.

Ekkor már a hercegnő is sejtette, hogy nem közönséges kereskedővel van dolga. Mégis belement a játékba.

‑ Mindig féltem, hogy valami szörnyű király jön és elvisz feleségül. Inkább leszek egy kereskedő társa, aki megjutalmazza a becsületességet.

– De ez a kereskedő becsapott téged, meg engem is, szól a Fehér király. Titokban jött be az országba, ráadásul nem is kereskedő, hanem ő Etana, a szomszéd királyság ifjú királya.

– Gondoltam is, hogy nem kereskedő, mert a legszebb szőnyegeket nem mutatta meg nekem, hanem utólag elküldte ajándékba – kacagott a hercegnő.

Így azután a fiatalok megtetszettek egymásnak, hát megházasodtak.

A mesék itt szoktak véget érni. De ez nem olyan szokványos mese. Elárulom: még sok dolognak kell megtörténnie, hogy mindenki révbe érjen. Most csak annyit, hogy a lakodalmat megtartották, Etana apját is meghívták, egy hétig tartott a dinóm-dánom, még a kutyák is jól laktak, a macskák is majd kipukkadtak. Az emberekről nem is beszélve.

A nagy ünnepségek végén Etana hazavitte a feleségét, az apja is megkedvelte az új családtagot, éltek boldogan, telt-múlt az idő, de egy baj azért volt: az öreg király unokája csak nem akart megszületni. Ha az unoka megszületett volna, ez a mese tovább már nem folyna.