Egy jó hír, hogy az utóbbi napokban jelentősen kevesebb lett az áramkimaradás. Azt mondja a hatóság, hogy lehet remélni, hogy ősszel nem lesz annyi, mint nyáron, ha nem bombáznak le több erőművet (mondjuk ebben azért annyira nem reménykednék…)

Ugyanakkor a legnagyobb áramszolgáltató egyik vezetője azt mondta, hogy az emberek készüljenek fel arra, hogy télen maguknak kell majd megoldani valamilyen módon az áramellátást. (Nem tudom, ezt hogy képzelték el pl. a panel-lakótelepeken.)

Egy itteni politikus pedig kimondta, amiről sosem merek Nektek írni, pedig rengeteg, tényleg rengeteg történetet hallok: https://kiszo.net/2024/07/23/kormanyparti-kepviselo-vallott-a-mozgositast-ovezo-korrupciorol/ Ezek nagyon alul becsült számok szerintem… Nemcsak az elkerülésért kérnek elképesztő összegeket, hanem a jogos felmentési papírok kiállításáért is. A végeredmény az, hogy többnyire a szegényeket viszik el a háborúba.

Ukrajna keresztényeinek közben egyre nagyobb kérdés, hogy hová igyekszünk egyáltalán. Tényleg az a Nyugat-e az áhított cél, amit az Olimpia megnyitóján láttunk? A Nyugat követelésére már így is átnyomott a kormány a törvényhozáson a háború zajában, szép csendben rengeteg olyan törvényt, amire itt még biztos, hogy nem lenne fogadókészség – a társadalom, hála Istennek és a viszonylagos elmaradottságnak, legalábbis elviekben konzervatív. 

És miközben sokan nagy áldozatokat hoznak az országuk nyugati orientációjáért, megdöbbenve tapasztalják, hogy ott a saját értékeik veszélyeztetve vannak.

Viszont szép válaszokat is olvasok még ukrán oldalakon is a felháborodásokra: imádsággal válaszoljunk a rosszra, Jézus radikálisabb követésével a gonosz térnyerésére. Nagyon szépnek találom, ahogy itt olyan sokaknak – magyaroknak és ukránoknak, más nemzetiségűeknek – olyan fogékony a szíve az imádságra.

Egyfajta világos látás ez: nem keletről és nem nyugatról jön a szabadulás – egyedül Isten a szabadító. Túl sok ígéretet hallottak már mindkét irányból, és látják már sokan, hogy egyedül a felső perspektíva igaz.

Korábban közreadtuk egy odaát megírt imát, könyörgést, ha hívő ember vagy, ne késlekedj együtt imádkozni velük és értük. Keddenként 7 órakor, vagy amikor tudtok.

[A levélírót személyesen ismerjük, de talán szélesebb körben bölcsebb az üzenetét név nélkül közölni.]