A háború és béke kérdése sokakat foglalkoztat. Ha komolyan vesszük, hogy a történelem az élet tanítómestere, akkor látni kell, hogy a 20. század üzenete a magyarok számára, hogy a „nagyok” háborúiból ki kell maradnunk. Érthetetlen, hogy akadnak, akik nem hálásak azért, hogy olyan kormányunk van, amelyik ezen az úton jár. Azt viszont megértem, hogy sokan nem tudják elképzelni, hogy ők maguk mit tehetnének a békéért. Pótcselekvésnek tartanák – és joggal –, ha például tüntetésekre hívnák az embereket a háborúpárti nagykövetségek elé.

A konkrét diplomáciai lépéseket a kormányoknak kell megtenni. Ránk nem marad más, mint ezeket helyeselni, vagy ha kell, kritizálni.

De nézzük a béke kérdését egy másik, magasabb síkon. A háború nem akkor kezdődik, amikor Szarajevóban eldördül egy pisztoly, vagy amikor az orosz csapatok átlépik az ukrán határt. Thomas Merton, az amerikai trappista szerzetes, író és költő néhány megszívelendő gondolatot írt erről.

Alaptétele: a háború gyökere a félelem.

„Az emberek nem is csak egymástól félnek, hanem mindentől. Nem bíznak egymásban, de önmagukban sem.” Nem bíznak semmiben, hiszen rendszeresen tapasztalják, hogy a megegyezéseket, ígéreteket, nemzetközi egyezményeket gátlástalanul megszegik. Legfőképp pedig azért „nem bíznak semmiben, mert nem hisznek Istenben. Azzal sohasem vetjük végét, hogy arra kérünk mindenkit: bízzanak egymásban, holott nyilvánvaló, hogy nem lehet bennük bízni. Tanítsuk meg őket arra, hogy szeressék Istent és bízzanak Benne, akkor majd megszeretik azokat az embereket is, akikben nem bízhatnak, és mernek békét kötni velük, mert nem bennük, hanem Istenben bíznak.”

Merton szerint, „ha az emberek igazán kívánnák a békét, akkor Istentől kérnék, és Ő megadná nekik. De miért adná meg a világnak azt, amit nem is kíván igazán? Mert az a béke, amire a világ vágyakozik, valójában egyáltalán nem béke. Egyeseknek a béke csupán azt jelenti, hogy szabadon kizsákmányolhatnak másokat, anélkül, hogy félniük kellene a megtorlástól vagy beavatkozástól. Másoknak a béke: szünet nélküli szabad-rablás. Megint másoknak az, hogy a földi javakat kényelmesen felhabzsolhatják, anélkül, hogy élvezetüket félbe kellene szakítaniuk azok táplálásával, akik az ő kapzsiságuk miatt éheznek.” Ha ezek az emberek Istenhez fordulnak és békét kérnek, csodálkoznak, hogy kérésük nem teljesült. Pedig igen. „Isten megadta nekik azt, amit kívántak, hiszen az ő elgondolásuk szerinti béke csupán rejtett formája a háborúnak.”

Mi lehet a megoldás?

Merton javaslata: „Szeresd a többi embert és mindenekfölött szeresd Istent.”

Vajon hány embernek életprogramja ez?

Surján László

(A Merton idézetek forrása: Thomas Merton A csend szava című kötete. Szent István Társulat, Budapest, 1983)