Fontos magyar vonatkozású részeket húznának ki a történelemoktatásból.

Kósa András aligha vádolható kormánypártisággal. Március elején a szabadeuropa.hu oldalon megjelent írása épp ezért fontos jelzés arról, hogy

valami nagyon nagy baj van Tusk úr Lengyelországában.

Kultúrharc folyik Lengyelországban is, kár lenne ezt letagadni. Ezzel a felütéssel kezdődik az írás. A szerző így fogalmaz: „Mi viszont nem szeretnénk, ha a lengyel–magyar kapcsolatok hosszabb távon ennek áldozatul esnének. Hiszen mindenki beláthatja, hogy ha a lengyel diákok nem tanulnak a két nép közös történelméről, a pozitív vonásairól, akkor előbb-utóbb akár az is bekövetkezhet, hogy a jelenlegi baráti érzelmek a két ország polgárai között semlegessé válnak”. Kósa ezzel az idézettel mintegy azonosul Mitrovits Miklós polonista podcastjában elhangzottakkal.

Mitrovits Miklós volt az egyik megfogalmazója annak a felhívásnak, amelyet magyar és lengyel történészek, polonisták, levéltárosok, irodalomtörténészek írtak alá. A Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának közös tiltakozó állásfoglalása azután született, hogy nyilvánossá vált a lengyel kormány terve az iskolai történelemtanítás reformjáról. Úgy tűnik, a reformot radírral írják.

A jövőben a kereszténység felvételét és a hatását sem kellene tanítani a lengyel iskolákban.

(Barbara Nowacka oktatási miniszter a baloldali Lengyel Kezdeményezés nevű párt tagja, a pártnak mindössze három képviselője van a 460 tagú Szejmben. Ez azonban nem csökkenti az ő, és az őt kormányba hívó miniszterelnök felelősségét.)

Több, a magyar–lengyel történelmi viszony szempontjából fontos korszak, esemény kerülne ki a megtanulandók közül.

Az új kerettanterv elhagyná a XIV–XV. századi magyar–lengyel kapcsolatok ismertetését, így a lengyel diákok nem tanulnának az 1335-ös visegrádi királytalálkozóról, a mai V4 előfutárjáról. Nem esne szó az 1342–1382 között uralkodó I. Nagy Lajos királyról, akit „Magyar Lajosként” a lengyel trónra is megválasztottak. Lajos közös királyunk egyik lánya Szent Hedvig volt, aki Jagelló litván nagyfejedelemhez ment feleségül – így született a lengyel történelem szempontjából meghatározó Jagelló-dinasztia és a lengyel–litván unió. Erről szintén nem kellene tanulniuk 2025-től a lengyel iskolásoknak.

Kimaradna Báthory István is, akit erdélyi fejedelemként választottak meg a lengyel–litván trónra,

és nemcsak földreformot hajtott végre, de korszerűsítette a lengyel közigazgatást is, átalakította az igazságszolgáltatást. Legyőzte IV. Iván orosz cár seregeit, ezzel legalább 100 évvel elodázta az oroszok balti térségben később kialakult hegemóniáját. Szerepe megkérdőjelezhetetlen a humanizmus lengyelországi elterjedésében, jelentős reformokat vezetett be a közoktatásban. Báthoryról szinte minden lengyel településen utcát neveztek el, és az 1918-ban létrejött független lengyel állam első gimnáziuma Varsóban szintén róla kapta a nevét.

Szintén nem tanítanák az 1956-os magyar forradalom lengyel–magyar vonatkozásait.

Mint Mitrovits Miklós mondta: ebben a formában a reform a saját kitűzött céljaival is szembe megy, hiszen az új kerettanterv megalkotói szerint a történelemtanításnak a helyi és regionális történelem iránti érdeklődés felkeltését és a más népek iránti tisztelet erősítését kell szolgálnia.

„Azt hiszem, aligha kell bárkinek bizonygatnia, hogy a visegrádi királytalálkozónak mekkora jelentősége van a közép-európai történelemben; az 1956-os forradalommal szemben tanúsított lengyel szolidaritás pedig az egyik legszebb példa, amivel a más népek iránti tiszteletet erősíthetjük a lengyel diákokban” – fogalmazott Mitrovits Miklós, megemlítve azt is, hogy „Báthory István egyszerűen minden szempontból a legjelentősebb lengyel uralkodó volt. Ő teremtette meg a lengyel külpolitika máig érvényes alapvetéseit. Hogy őt is el akarják hagyni a kerettantervből, az teljesen érthetetlen.”

Lengyel és magyar történészek tiltakozó nyilatkozatának Mitrovits Miklós szerint nagyon pozitív eleme, hogy lengyel részről is aláírták a legrangosabb egyetemek vezető oktatói.

Az érintettek világnézetileg is széles skálát reprezentálnak, így senki nem mondhatja, hogy ez a PiS-hez kötődő, politikai jellegű kezdeményezés. Hogy azután mindez falra hányt borsó lesz-e, ami a rohamléptekkel kifejlődő lengyel diktatúrában nem lenne meglepő, még nem tudjuk.

Szükségesnek tartottam Kósa András írásának ismertetését, kiemelve ezzel a témát a hazai belpolitikai adok-kapok marakodásaiból. A fenti áttekintés a tervezett változások lényegét mutatja, de ajánlom az eredeti cikk elolvasását is, csak ide kell kattintani.

Surján László