Azt már tudjuk, hogy szeretne. Az európai bizottság elnökei többször kaptak két ciklusra megbízatást. Ellentétben az iskolával, az ismétlés itt nem bukás következménye, hanem épp a jó teljesítmény jutalma. A magam részéről nem igazán látom a jutalmazandó teljesítményt. Hogy az unió nincs jó állapotban, azt nem is az ismétlésben reménykedő elnökasszony korrupciógyanús SMS-ügyleteivel magyarázom, hanem egy a bizottságból kiinduló és a parlamentben rosszul végződő üggyel mutatom meg.

Ylva Johansson belügyi biztos megbízatása sok fontos területre kiterjed. Kiemelten szerepel benne a terrorizmus elleni fellépés, nemkülönben az unió külső határainak védelme, az embercsempészet felszámolása, üzleti modelljük ellehetetlenítése. A migráció kérdése külön pontként szerepel, és így szól: „Új migrációs és menekültügyi paktum kidolgozása, a külső határok megerősítése, a menekültügyi, visszafogadási és visszatérési szabályok reformja, az integráció előmozdítása és az EU-ba vezető valódi legális utak biztosítása a nemzetközi védelemre szorulók letelepítésével és munkalehetőségek felajánlásával szakképzett munkavállalóknak.„

Ha a biztos asszony mérleget készít arról, hogy mit valósított meg mindebből, nincs sok dicsekedni valója. Az új migrációs és menekültügyi paktum javaslata elkészült ugyan, de finoman szólva is mérsékelt lelkesedést váltott ki – úgy vélem, hogy a választásokig már nem is születik meg.

Johansson biztos asszony a minap arról nyilatkozott, hogy Európának (azaz az uniónak) évi egymillió legális bevándorlóra van szüksége.

Kijelentése többeket felháborított. Tom Vandendriessche belga EP-képviselő szerint a biztos azt akarja, hogy Európán kívüli népek lépjenek a zsugorodó európai népek helyébe. Ez voltaképp újranépesítést jelent, mondta.

Az ügyből vihar lett, amit nem a biztos javaslata, hanem Tom Vandendriessche kijelentése váltott ki. A képviselő ellen eljárás indult, ami végül a parlament elnökétől kapott megrovással végződött.

Szomorú vagy talán inkább nevetséges, hogy bár Vandendriessche álláspontját nem tudták cáfolni, ezért a szóhasználatáért ítélték el. Az általa használt szavak némelyeket Európa történelmének legsötétebb korszakára emlékeztették, ez volt a bűne. Mellébeszélés. Nem az a kérdés, hogy valakit a nemzetiszocialistákra emlékezteti-e egy-egy kifejezés, hanem az, hogy igazat mondott-e a képviselő, vagy sem. Az évi egymillió bevándorló képes-e megváltoztatni Európa kulturális arculatát? Képes-e az identitásában meggyengült európai ember integrálni a bevándorlókat, vagy épp fordítva, az európaiak fognak integrálódni hozzájuk?

Tény, hogy bár azoknak, akik elítélik a nyakló nélküli bevándorlást, és akiket mindez a népvándorlásra emlékeztet, s az unió jövőjét – ha gyökeres változás nem lesz – a Római Birodalom pusztulásával állítják párhuzamba, még nincsenek többségben a tagállamokban. Számuk, politikai erejük azonban szemmel láthatóan nő. Táborukat nem kis mértékben erősítik az alapjaiban elhibázott brüsszeli politikák, például a mezőgazdaság terén, és az emiatt kirobbant tüntetések ügyetlen kezelése.

Fontosak lesznek az idei európai választások.

Soha ilyen, a polgárok életét komolyan befolyásoló ügyről nem kellett európai szinten dönteni.

Ezért remélem, hogy a választási részvétel nagyobb lesz a szokottnál, s azt is, hogy a se hús, se hal középpártok meggyengülve, a valós kérdéseket felvetők (mint a bevándorlás, határok védelme, a tagállamok szuverenitása, a lelkiismereti és szólásszabadság, a család) megerősödve kerülnek ki a választásokból. Az Európai Néppárt meggyengül, de a közvéleménykutatások szerint továbbra is a legnagyobb frakció lehet. Ez von der Leyennek esély, de nem garancia.

Surján László