Egy hozzászóló felrótta nekem, hogy az elmúlt tíz évben eltűnt egy millió katolikus. Nem magyarázgatom a népszámlálás adatait, és nem kezdek e téren sem számháborúba. Tény, hogy a hívők száma zsugorodik, pedig növekedniük kellene, s ez mindannyiunk felelőssége. Az enyém is, s a tied is, kedves Olvasó. Ébresztő, írtam, de talán a Riadó szó jobb lenne.
Az alábbiak nem a felelősség áthárítását szolgálják, hanem azt, hogy lássuk, nem mai jelenségről van szó,
Magyarország már száz éve is missziós terület volt.
Nemcsak Nyugatról jön a rothadás, fertőzött már az altalaj is. Az alábbiak Szonyogh Xav. Ferenc egyik írásából valók, amelyben programot vázolt fel a gimnazista, egyetemista fiatalság számára.
Szent Benedek Leányainak alapítója, Berecz Skolasztika, még világi tanítónő korában írta: „Egyik tanyai iskolában, mikor először feltettem ezt a szuggeráló kérdést: Úgy-e kicsikéim, ti tudjátok ki volt a Jézuska? — hát 50 gyerek közül egy sem akadt, aki megtudta volna mondani. Csak néztek, mint a halak.”
Íme, Krisztus születése után a 1924-ik évben, a keresztény Magyarország kellős közepén, azt se tudják a gyerekek, ki volt az Úr Jézus!?
„Legtöbb dolgot, de egyúttal a legnagyobb örömet is a missziós iskola nyújtja. Tanítványaim száma ott tán a kétszázat is meghaladja. Oda legnagyobb részben felnőttek járnak. Megtörténik, hogy egyszerre három nemzedék is hallgatja szavaimat: nagyapa, apa és fiú együtt tanulja meg a keresztvetést, a Miatyánkot és szent hitünk többi tanításait. Rettenetes e nép elhagyatottsága.”
Azóta sok minden történt, jó is, rossz is. Skolasztika nővér követőinek ma komoly versenytársai vannak: televízió, alkohol, kábítószer, szex… Ezek elfedik a régi elhagyatottságot. Lelkiismeret ébresztőnek javaslom Mécs László Vád és védőbeszédét.
Surján László