Elgondolkodtam, hogy az érzelmeink milyen energiákat szabadítanak fel és ez az erő mire való, és rájöttem, hogy a szeretet, az öröm óriási energiát generál, és természetesen épít. A gyűlölet, a harag meg szintén nagy energia, de rombol. Aztán rögtön rájöttem arra is, hogy a túlzásba vitt szeretet akár fojtogathat is. De ez már kicsit játék a szavakkal és a részletekkel, ami csak azt bizonyítja: semmi sem egyszerű, fekete vagy fehér.

De a lényeg marad: a köz, a társadalom zöme részéről világos és létfontosságú mindkét érzelemcsoport előjelének ismerete. Ha akár a nagyvilágot nézzük, akár földrészünket, Kárpát-medencénket, ezt a harcot látjuk: a giga rossz és a sokkal kisebb jó csatáját. És ebben a csatában – akarva-akaratlan – mi magunk is, Dávidkák, fülig benne vagyunk, hisz végső soron a mi bőrünkre megy ki a játék. A szabályok megalkotói ülnek három méter magas faluk mögött az őrzött biztonságban, mi meg isszuk az általuk kifőzött trutyi levét. Legalábbis ez lenne a terv. De – mint kereszteléskor – mi magyarok állandóan ellene mondunk az ördögnek. Például „a magyar EU elnökség körüli politikai hisztéria azért is lángolt fel ilyen hevesen, mert Magyarország felvetette: elnöksége alatt napirendre tűzi egy olyan jogállamisági eszköz kialakítását, amellyel elérhető, hogy az unió intézményein belül is érvényesüljenek azok a jogállami kritériumok, amelyeket számonkérnek a tagállamokon, ez pedig pánikot idézett elő.” Világos: a Jupiter és kisökör örök meséje. De igaz a gyűlölködőkkel kapcsolatos másik idézet is: „Gyűlölnek minket, mert ők nem mi.” Hiszen szeretnének jók, valamiben – ha nem is Istenben – hívők, bátrak, szeretetet sugárzók lenni, mint mi vagyunk, ha kicsit összeszedjük magunkat, de erre képtelenek. Ezért gyűlölnek. Egyszerűen irigyek. És ez a méreganyag lassan elemészti őket. Nem minket. Őket. Ezért próbálkoznak a fizikai megsemmisítésünkkel is akár, de a hosszú távú szellemivel mindenképp. Kihasználva a gyáván lapuló „semlegesek” hallgatását is.

Szijjártó Péter meséli, hogy amikor a tanácskozásokon harcosan kiáll a magyar érdekek mellett, nyíltan ellenzi az evidensen rossz javaslatokat, kapja a gratuláló sms-eket az asztalnál ülő külföldi kollégáktól, de ők maguk csendben maradnak, majd a sajtónak nyilatkozva elítélik Magyarországot. No comment. „Tele van Európa gyáva, gerinctelen, színtelen-szagtalan politikusokkal.” Mögöttük meg a teljes sajtó és a globalista elit. Őket pedig a balga lelkesedés és/vagy a pénz mozgatja. Élvezik a 9-28.000 eurós havi fizetésüket, és szájalnak.

„És akkor jönnek ezek a gumicsizmások valami Magyarország nevű porfészekből, és nemcsak erőt mutatnak, hanem tükröt is: megmutatják a megalkuvóknak és az egész világnak, hogy mennyire gyengék.” Ezért a harag. Pedig mi csak hazánkat, nemzetünket szeretjük, védjük. Nem őket bántjuk. Mi építeni akarunk. Ők rombolni, sajnos.

Pálmai Tamás