Aki naphosszat rossz híreket olvas, az feszült, depressziós lesz, mentális problémái lehetnek, szorong, pánikol, rosszul alszik – olvasható egy felmérésben. S valóban, a hírforrások „szenzációinak” legalább 90%-a negatív. Az említett cikk így részletez: „Rossz hírek mindig is voltak, most meg aztán pláne: világjárvány, háború, klímakatasztrófa, energiaválság. A Texasi Műszaki Egyetem kutatóinak említett tanulmánya szerint a pandémia óta az emberek egyre gyakrabban, egyre mélyebben süllyednek el rossz hírek pörgetésében: doomscrollolnak.”
Ez egy angol kifejezés, „végítélet‑görgetés”-t jelent, és arra használják, amikor valaki egyszerre rengeteg különböző negatív hírt olvas el a különböző hírportálokon vagy közösségi oldalakon. A szó 2020‑ban, a koronavírus-járvány idején terjedt el szélesebb körben. A felmérés szerin a megkérdezettek több mint 16%-a mutatta súlyosan problémás hírfogyasztás jeleit, ami stresszhez, szorongáshoz, rossz egészségi állapothoz vezetett. Az egész napos hírolvasás állandó feszült állapotot eredményez, és hozzájárul ahhoz, hogy az ember a világot veszélyes és sötét helyként észlelje. „Ezeknél az egyéneknél ördögi kör alakulhat ki: ahelyett, hogy kikapcsolódnának, megszállottan figyelik a híreket, és éjjel-nappal várják a pozitív fejleményeket, hogy enyhítsék szorongásaikat”. A súlyosan problémás hírfogyasztók 74%-a számolt be mentális problémákról, 61% fizikai gondokról is.
Már szakértők is foglalkoznak a problémával, vannak leszoktató programok, ajánlások. Mit tegyünk szerintük? Állítsunk fel időlimitet, például 15 percet a hírolvasásra, ezt használjuk a tényleges információk begyűjtésére. Amikor később visszatérünk, ismét 15 percet adjunk magunknak. Vizsgáljuk meg az ekkor keletkezett gondolatainkat. Így kideríthetjük, mennyire pontosak ezek valójában, melyik híroldal váltotta ezeket, hogyan reagáltunk rá? Így megváltoztathatjuk ezeket a reakciókat. Próbáljuk ki a tíz másodperces, gyors meditációt: „Csukjuk be a szemünket, figyeljünk a légzésünkre, és nevezzük meg a gondolatokat és érzéseket, amik éppen felbukkannak az elménkben. Ez emlékeztet arra, hogy ezek csak érzések, semmi mások. Ezután az aggodalomnak sokkal kisebb hatalma lesz felettünk”. Ne kapjuk fel a telefont rögtön ébredés után, így segítünk a testünknek és az elménknek, hogy természetes módon kapcsoljon be. Kapcsoljuk ki a beérkező értesítéseket. Ezek a sürgősség téves érzetét keltik, és csak megzavarják az elmélyült tevékenységet. Várhatnak. Válogassuk meg a követett személyeket, oldalakat. Csak olyanokat kövessünk, akik pozitívak és boldoggá tesznek. És végül: lefekvés előtt legalább egy órával tilos a hírolvasás, a képernyőnézés.
A világ vélt-valós urai etetnének folyamatosan, mérgeznék lelkünket, függővé tennének. Ha hagyjuk. Jók a fenti ajánlások is, de még jobb, ha mindent annyit s arra használunk, amire való. Dolgozzunk, szeressünk, keressük a szépet, a jót, a mindennapi öröm-kenyérmorzsákat. Apósóm a Ceausescu korszakban minden „fontos” átiratot olvasatlanul kukázott a radnóti üzemben, s azt mondta: ha olyan fontos, majd szólnak. Sosem szóltak. Hát ehhez mérjük a mai világ belénk tukmálandó hírméreg kínálatát. Egye meg, aki kitalálta. Mi maradjunk az imánál és a szalonnánál.
Pálmai Tamás
