2015 óta folyamatosan azt hallgatjuk különböző baloldali politikusoktól, Brüsszelben és idehaza, hogy nem létezik „migránskvóta”. Legfeljebb „kötelező elosztási mechanizmusról” beszélhetünk, ami azt a célt szolgálja, hogy az EU-ba már befogadott „menekülteket” igazságosan osszák el a tagállamok között.
A múlt héten pedig megtudtuk, hogy az uniós tagországok belügyminiszterei többségi döntéssel tanácsi álláspontot fogadtak el az „unió menekültügyi reformjáról”, ami kísértetiesen hasonlít az eredetileg Soros György által megfogalmazott, a magyar jobboldal által csak „migránskvótának” nevezett tervezethez.
Miről is van szó pontosan? Az elfogadott dokumentum értelmében migránsokat fognak áttelepíteni Nyugat-Európából minden tagországba, így Magyarországra is. A megszavazott kvótarendszer (bocsánat, menekültügyi reform) szerint egész pontosan mintegy 8500 „menedékkérőt” kell majd évente befogadnunk, ami kiváltható fejenként 22 ezer euró (nagyjából 8 millió forint) büntetés befizetésével az EU menekültügyi alapjába. Értik, ugye? Aki nem osztozik kritikátlanul az EU jelenleg baloldali többségének bevándorlóország-fetisizmusában (© Soros György), azt ugyanez a többség komoly szankciókkal sújtja. Annak ellenére, hogy a határvédelem elvileg még mindig tagállami hatáskör (sőt, a schengeni határokra elvben különösen erős védelmi kritériumok vonatkoznak). Apropó, határvédelem. Bár Magyarország az európai döntések szerint nem „frontország” (ahonnét más tagállamoknak kell átvenni bevándorlókat), mégis hazánkra rótták a terhet, miszerint az összes határeljárás közel 30 százalékát a magyar hatóságoknak kell elvégezniük.
Ennek oka, hogy a magyar hatóságok – másokkal ellentétben – betartják a szabályokat, és pontosan nyilvántartják, hogy hány illegális migránst térítenek vissza. A határvédelmi költségek uniós finanszírozásában ugyanakkor továbbra sincs előrelépés, miközben Magyarország már eddig is több mint másfél milliárd eurót fordított ezen kapacitások kiépítésére. Magyarul: ismét nagyon csúnyán palira vettek minket Brüsszelben.
S még ha a szolidaritás hangzatos jelszava akár ismerősen is csenghet a kereszténydemokrata füleknek (ahogy persze a szociáldemokratáknak is), ez a jelen esetben egyértelműen szirénhang. Miért? Nos, az elfogadott dokumentum egyértelműen sérti a másik két kereszténydemokrata alapelvet, a perszonalitást és a szubszidiaritást, illetve a nemzeti szuverenitást. A magyar (európai) választópolgárok helyett immár maguk a – többnyire illegálisan érkező – bevándorlók és az embercsempészek döntik el, hogy kik élhetnek majd Európában. Az egész megközelítés hasonlít a rossz szociális munkás gondolkodásához, aki képtelen határokat kijelölni, és magára húzza a problémát ahelyett, hogy szakszerűen segítene annak valódi megoldásában. A jelen esetben: Európába importáljuk a problémát ahelyett, hogy segítenénk helyben (a kibocsátó országokban) megoldani azokat, az érintettek aktív közreműködésével (szubszidiaritás). Gondoljunk bele, hogy 8 millió forintnak megfelelő összegből mennyit lehetne segíteni egy mélyszegénységben élő honfitársunknak? És egy afrikai falu/nyomornegyed lakosságának, ahol napi 1 dollárból (kb. 350 forint) vagy kevesebből élnek emberek?
De mégis ki talál ki ilyen „böszmeséget”? És mi lehet a célja? Nos, a bevándorlók zökkenőmentes munkaerőpiaci integrálásába vetett vakhit már nyugaton is megdőlni látszik, az élet és a tapasztalat egyszerűen megcáfolta ezt. Az olyan német világcégek, mint a Mercedes vagy a BMW vezetősége pontosan tisztában van vele, hogy nem a többnyire tanulatlan közel-keleti és afrikai szegény bevándorlók tömegei fogják elhozni a Kánaánt az autógyártás vagy éppen az elektronika számára. (Ehhez olyan – bocsánat – szemérmetlenül az agyelszívásra és kompetencia-betöltésre kitalált bevándorlási rendszerre lenne szükség, mint amilyet például Kanada már évtizedek óta sikeresen működtet). Akkor mégis miért? Ha ránézünk a politikai naptárra, aligha lehet véletlen, hogy a közel egy évtizede halogatott „reformokat” az említett baloldali blokk alig egy évvel az esedékes uniós választások előtt passzírozta át – amelyen mértékadó előrejelzések szerint legalábbis fennáll egy jobboldali fordulat „veszélye” (nem kis részben épp a migrációs politika lassan már a Holdról is látható káros következményei miatt). Mármost ismert politikatudományi közhely, hogy a bevándorlók túlnyomó többsége minden országban a nemzetközi-baloldali erőket támogatja. Belőlük tehát a számítások szerint „kinyerhető” annyi plusz szavazat, ami elég a mérleg nyelvének átfordítására a baloldal javára – legalábbis a „billegő” országokban. (Magyarország jelen állás szerint nem tartozik ezek közé, ezért is érnek minket egyre súlyosabb szankciók Brüsszelből). Nem csalás, nem ámítás, a képlet ilyen egyszerű – bűvészmutatványra legfeljebb egy-egy szavazatszámlálási eljárásrend önkényes értelmezéséhez (ez történt a Sargentini-jelentés elfogadása kapcsán az Európai Parlamentben) vagy egy-egy kritikus tanácsi döntés kicsikarásánál (kondicionalitási eljárás) van szükség. És ehhez Brüsszelben (Strasbourgban, Luxemburgban) azért értenek, mert nem csak a magyar gógyi olyan híres ám…ha meg nem megy ésszel, akkor átnyomják erővel.
Mi, magyarok persze már jól ismerjük mindezt. Végső soron a mi miniszterelnökünk mondta azt 17 évvel ezelőtt, hogy „nem lesz gázáremelés”…ahogy migránskvóta sem lett. Ugye, hogy ez is csak egy kicsit fog fájni?
Ja, és még valami. Szintén a napokban jelent meg a hír, hogy Soros György – ismét – visszavonul a tőzsdespekulációtól politikától filantrópiától befektetői munkától. Nem különös ez az egybeesés?
