Kereszténydemokrata politikusok, közéleti személyiségek gyűltek össze a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, hogy Kovács K. Zoltánra emlékezzenek halálának 15. évfordulóján.

Mészáros József a megemlékezést szervező Barankovics Alapítvány elnöke azt mondta, hogy „Kevés jelentősebb kortársunk volt, mint Zoli bácsi. Nagy öröm, hogy ismerhettük.”

Bagdy Gábor a KDNP budapesti elnöke így emlékszik vissza Kovács K. Zoltánra: „A Gondviselés nagy ajándékának tartom, hogy ismerhettem és rövid ideig együtt is dolgozhattam vele. Annak a nemzedéknek, aki a rendszerváltáskor együtt kezdte a politizálást – különösen azoknak, akik a Kereszténydemokrata Néppártban –, Zoli bácsi egy világító fáklya volt, irányt mutatott. Egész életében elveihez hűséges maradt és a közösség érdekeit mindig a sajátja elé helyezte. Hűségesen, kitartóan dolgozott annak érdekében, hogy a kereszténydemokrata gondolkodást minél többen megismerjék. Mindezt szerényen, visszahúzódva tette. Mindenki, aki ismerte, szerette is, mert nemcsak politikusként, emberként is igazi példa volt.”

Kovács K. Zoltán 1924. március 27-én született. A négy elemi elvégzése után a piarista gimnáziumban eltöltött nyolc esztendő több szempontból meghatározó élményt jelentett későbbi életére. Tanári javaslatra fordult az érettségi vizsga után az agrárpálya felé.

A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskolán már diákként egy szociálisan érzékenyebb Magyarországért küzdött. Másodmagával megalapította a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezetét, majd Mihelics Vid, Eszterhás György és Barankovics István hatására elhatározta, hogy belép a Demokrata Néppártba és a választások után az 1947. szeptember 16-án összeülő országgyűlés egyik legfiatalabb megválasztott tagjaként az alakuló ülésen korjegyző lett.

A Mindszenty-per után, a fenyegető letartóztatás elől több képviselőtársával együtt 1949 februárjában külföldre menekült.

Egyik alapítója volt az 1956-ban menekült magyar kereszténydemokratákat is integráló Magyar Kereszténydemokrata Uniónak. 1960-ban visszavonult a közvetlen pártpolitikai tevékenységtől.

A Katolikus Szemle hasábjain megjelent írásaiban, majd a katolikus tömegmozgalmak részvevőinek és vezetőinek meggyőzésében vállalt múlhatatlan szerepet, hogy emlékeiket megírva megőrizzék az utókornak a keresztényszociális-kereszténydemokrata mozgalmak hiteles történetét. Képviselővé választása után negyven évvel, 1987-ben már nyugdíjasként tért haza először, majd 1993-ban végleg hazaköltözött.

A rendszerváltás hajnalán úttörő szerepe volt abban, hogy a Kereszténydemokrata Néppártban a tapasztalatok nélkül álló pártszervezés sikeres lett. Részt vett a külügyi és mezőgazdasági szakpolitikai programok elkészítésében. Európai látásmódjával, kiemelkedő kapcsolatrendszerével „szürke eminenciásként” – a kifejezés pozitív értelmezésében – szerepe megkerülhetetlen lett, híd volt és maradt a magyar kereszténydemokrata hagyományok tovább örökítésében. Ott volt és szerepet vállalt, ahol tenni kellett és lehetett a kereszténydemokrata hagyományok és elvek érvényesítéséért, megőrzéséért. Budapesti otthonában hunyt el 2008-ban. (Életrajzi forrás: https://kerdemtudasbazis.hu/kovacs-k-zoltan/)

Szöveg és képek: kdnp.hu