Az Európai Bíróság (EB) 2023. március 2-án úgy döntött, hogy Lengyelország erdőgazdálkodási törvénye sérti az EU állat- és madártelepítési irányelvét, és megakadályozza, hogy a környezetvédelmi szervezetek megkérdőjelezzék a kormány erdőtelepítési terveit.

Beata Szydło, korábbi lengyel miniszterelnök azt mondta, hogy az EB döntésének kevés köze van a környezetvédelemhez, és az a célja, hogy a külföldi szervezetek beleavatkozhassanak a lengyel ügyekbe. „A külföldi szervezetek azt követelték az Európai Bizottságtól, hogy legyen befolyásuk a lengyel erdészet felett, és az EB olyan hatalmat adott nekik, amely gyakorlatilag blokkolni fogja a lengyel döntéseket” – mondta.

A lengyel erőgazdaság a GDP három százalékát biztosítja. Miközben jó minőségű nyersanyaggal látják el a faipart, folyamatosan növelik az erdők területét. A lengyelek attól tartanak, hogy a bíróság döntése tönkre teszi az erdőgazdálkodást.

Ez a bírósági döntés megint egy olyan lépés, ami elfogadhatatlan, mivel sérti az állami szuverenitást. Nagyon nagy baj, hogy az Unió központi szervei folyamatosan központosítanak, azaz nem a szubszidiaritás alapján állnak. Ez a folyamat növeli az Unióval kapcsolatos kiábrándulást, és előbb-utóbb az egész európai projekt elvetéséhez vezethet.

Nem tagadva a környezetvédelem fontosságát, az Európai Uniónak épp az lenne a feladata, hogy nyesegesse a kérdéssel kapcsolatos túlzásokat. Ne lovat adjon a csak egy szempontra figyelő szervezeteknek, hanem mérlegelje a követeléseik hatását, és a józan ész alapján teremtsen összhangot a különféle érdekek között. Innen Magyarországról a rendelkezésre álló adatokból nem lehet megítélni, hogy az európai döntés a Białowieżai-erdő védelmére vonatkozik, amit akár el is lehetne fogadni. A részletek ismerete nélkül hajlok arra, hogy a lengyel erdőtörvény rosszindulatú értelmezése alapján indították el a folyamatot. Nehéz elképzelni, hogy a lengyelek károsítani akarnák ezt a páratlan nemzeti kincset. Ugyanis egykor egész Északkelet-Európát egybefüggő lombhullató erdőség borította. Az egész régió egy dús, zöldellő paradicsom volt, ahol hatalmas bölény, szarvas, őz és vaddisznó csordák, hiúzok, rókák, farkasok éltek békességben. A XIV. századig legfeljebb vízi úton lehetett rajta átkelni, gyalogszerrel képtelenség lett volna belőle kikeveredni. Ma ennyi maradt belőle. Európa utolsó őserdeje ennek a hatalmas rengetegnek a fennmaradt 150 ezer hektáros maradéka, mely az UNESCO Világörökség része (1979), bioszféra-rezervátum (1977) és Natura 2000 különleges természetmegőrzési terület.

Surján László