„Nincs karácsony Corvin nélkül!” – szólt a szocialista reklámszlogen, hogy aztán a népnyelv a kétezres években Kevinre cserélje az ismert áruház nevét, utalva a tévékben menetrendszerűen leadott ünnepi vígjáték hősére. „Nincs karácsony Karácsonnyal” – ez már a legújabb verzió lehetne. Kérdés, van-e kedvünk egyáltalán nevetni.
Tavaly ilyenkor még a Nyugat-Európában zajló karácsonytalanításról írtunk, azt azonban álmunkban sem gondoltuk volna, hogy az energiaválság ürügyén idén nálunk is felüti fejét a szélsőbal által terjesztett krisztofóbia-járvány. A Fővárosi Önkormányzat állítólag 28 millió forintot spórol azzal, hogy megfosztja Budapest népét az ünnepi díszkivilágítástól (sőt állítólag még a szén-dioxidon is spórolunk, de hát ki merné ezt manapság nem megemlíteni). Akárhogy számolunk, a népnyelvben 41 rablóként elhíresült főpolgármesteri tanácsadói grémium tagjainak pontosan egyetlen hónapig kellene csak lemondani a mesés díjazásról, és minden a megszokottak szerint ragyoghatna az adventi belvárosban.
Persze ne legyenek illúzióink. Miért éppen az energiaárak adta lehetőséget hagyta volna ki a kereszténységgel ab ovo hadilábon álló balliberális társaság?
A főpolgármester persze a népakarattal takarózott: saját Facebook-oldalán rendezett szavazást a kérdésről, észak-koreai arányokat idéző, 96%-os eredménnyel. Figyelembe véve, hogy Karácsony Gergely civilben közvélemény-kutató, le a kalappal a szakmai cinizmus előtt, amely lehetővé tette, hogy az avatatlan hírfogyasztó reprezentatív fővárosi többségnek higgye az akolmelegben voksolgató baráti kört.
Persze ne legyenek illúzióink: a főpolgármesteri Facebook-buborékon túl valóban létezik egy jelentős, főleg baloldali tömeg, amelynek a leminősítés és leszavazás élménye adja meg azt az boldogságérzetet és fontosságtudatot, mint amit a produktív embereknek az építő munka – ha viszont nem kapnak lehetőséget hüvelykujjuk lefelé tartására, ők lesznek a populáris köztéri látványosságok legodaadóbb fogyasztói. Sose felejtem el a Duna-parti millenniumi tűzijátékra kitelepülő nyugdíjas asszonyt, amint csillogó szemmel nézi a rakétákat, miközben öntudatlanul mondogatja: „Szörnyű, milyen drága! Szörnyű, milyen drága!”
A HVG.hu kommentbugyrában azonban már nem megmosolyogtató kisemberek, hanem harcedzett, vérprofi kereszténygyűlölők bontották a pezsgőt. Volt, aki cinikusan megjegyezte: a Megváltót nem a neonfények alatt, és nem is a vásári forgatagban kell várni. Amúgy ebben igaza van – más kérdés, hogy ez megmagyarázza-e a közterületek karácsonytalanításának a politikáját.
Ezen a ponton eszembe jutott a papunk, aki a lelki előkészület másik jeles időszakában, a nagyböjt idején mindig hangsúlyozta a prédikáció során: ez a negyven nap nem fitnesz, és nem is fogyókúra. Hasonló gondolatokat akár az advent kapcsán is megfogalmazhatott volna, hiszen az sem a fényfüzérekről és a sültkolbász-illatról szól. Csakhogy az atya mindezt nem azért mondta, hogy egy hamis dilemmát állítson fel. Hiszen természetesen semmilyen probléma nincs azzal, ha egy hívő a nagyböjti lelki megtisztulás mellett például edzéseket végez, mint ahogy a hajnali roráté és az esti karácsonyi vásár is megfér egymással ugyanazon a napon. A szószékről elhangzottaknak egyetlen célja volt: elválasztani a lényegest a lényegtelentől, amit a tömegmédia napjainkra oly sikeresen összekuszált.
Valójában a karácsonyi külsőségek – amelyek néha harsányak és giccsesek, máskor viszont szemet gyönyörködtetően ízlésesek – elválaszthatatlanul hozzátartoznak a kultúránkhoz, elüzletiesedett és elvilágiasodott világunkban pedig sokszor az utolsó olyan köteléket jelentik, amely képes korunk átlagemberét az ünnep felé navigálni. Ha úgy tetszik, a most lekapcsolni kívánt ünnepi világosság a nyíltszíni keresztény kultúra egyik utolsó látványos maradványa, amely természetesen nem helyettesítheti a karácsony valódi üzenetét, ám nincs is azzal semmiféle ellentmondásban.
Nem véletlen, hogy azok az erők, amelyek sötétségbe szeretnék taszítani a világot, még ettől a kevéstől is félnek, és épp ekkorra időzítve oltják ki a fényt.
Kovács Erik
Fotó: Magyar Hírlap/Purger Tamás
