Varga László püspök előadása¹ (2020. január 8.) két és fél évvel az elhangzása után sem veszített időszerűségéből. Fogadjuk meg a felszólítást, és tegyük függővé magunkat Jézus Krisztustól. [S. L.]

Háború van. A tőkés társaságok és a bankszektor háborúja a világuralom megszerzéséért.

Ez a kettő szorosan összefonódik és az embereik vírusként épülnek be a kormányokba, a vezető pozíciókba. Nekik nem egyes országok kellenek, hanem a világ fölötti irányítás, az energiahordozók és a vízkészlet fölötti ellenőrzés megszerzése. Csak így tudják növelni a profitot és eladni az áruikat.

Terveikkel szemben a legnagyobb akadály az egyistenhívő vallások (a zsidó, a keresztény és az iszlám erkölcsi rendje), valamint a nemzeti gondolkodás értékrendje. Szerintem ezzel is indokolható a fékevesztett keresztényüldözés, a zsidóság elleni támadások, az iszlám világ országai közötti káosz fenntartása, háború kirobbantásával és a nemzetállamok elleni küzdelem az EU-ban.

Nemcsak háború van, hanem szerintem szellemi harc is, mindjárt megmondom, hogy miért.

A háborút kirobbantók legnagyobb hadművelete jelenleg a népek, a kultúrák, a vallások összekeverése láthatatlan, de annál hatékonyabb irányítással. Mesterük, még ha nem is vallják be, a gonosz, aki a Bibliában a diabolosz, a szétdobáló. Így az igazi ellenség nem valamilyen nép, nem emberi lények, hanem szellemi lény. A gonosz, akiről Jézus Krisztus kijelenti, hogy ő a hazugság fejedelme, aki gyilkos kezdetek óta.

Ezért ez a háború egyben szellemi harc is, amely csak a vallások összefogásával nyerhető meg. A taktika mindenütt ugyanaz. Relativizálni, viszonylagossá tenni a jót és a rosszat. És ezt a háborút szakrális, vallási szintre emelni. Erre példa az öbölháború, az első öbölháborúban Bush, Szaddam Husszeint, Szaddam Husszein pedig Bush nevezte sátánnak. Ettől kezdve minden erőszakos eszközt jogosnak látott mindkét fél.

A diabolosz a szétdobáló bevált módszere káoszt teremteni az erkölcsi értékrend ellenében.

Ehhez ki kellett iktatni Istent a történelemből, az alkotmányból, az oktatásból és a kultúrából. Külső tekintély, Isten, vallás, egyház ma már nem mondhatja meg az egyénnek, hogy mi a bűn és az erény. Mi a jó és mi a rossz? Ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, amint azt is, hogy mit hajlandó elfogadni az intézményes vallások kínálatából. Ha nincs Isten, akkor az ember lép a helyébe. De az emberközpontú világ Isten nélkül embertelenné válik. Kiváló példa erre a francia forradalom jelszavainak az átalakulása, szabadságból szabadosság, egyenlőségből egyenlőtlen piaci verseny, a testvériségből pedig brutalitás lett.

A Diabolosz, a szétdobáló káoszt és zűrzavart teremtett az élet minden területén. Harc folyik az élet ellen, a fogantatástól az élet befejezéséig. Az abortuszon át az eutanáziáig és a nemi identitás megkérdőjelezéséig. A múlt század legnagyobb forradalma a szexuális forradalom is ezt a világuralomra törő célt szolgálta. Következményei a pornográfia, az erőszak, a kábítószer, az AIDS terjedése, az abortusz törvénybe iktatása, következménye nem a nők felszabadítása, amiért az ideológusai indították, hanem szexuális rabszolgaság, a családok szétesése és a házasságtörés legalizálása lett. A legnagyobb győzelem ezen a téren társadalmi és média támogatottsággal a homoszexualitás egyenlővé tétele a heteroszexualitással. Nyugaton ma azok veszítik el az állásukat, sőt kapnak pénz és börtönbüntetést, akik nem hajlandók azt mondani egy meleg házasságra, hogy az egyenértékű egy férfi és egy nő házasságával. Azok, akik nem hajlandók a férfit nőnek, a nőt pedig férfinak tekinteni.

A Diabolosz, a szétdobáló káoszt és zűrzavart teremtett a fiatalok szexualitásában is. A gyermekek szexuális irányultságának intézményes manipulálása történik. Az állam már óvodás kortól kezdve a szülők kiszorításával kezébe veszi a gyerekek szexuális praktikákra és magatartásmódokra való nevelését. Nemi tisztaságról már nem lehet beszélni, és tilos szót emelni az ellen is, amikor nyilvános helyen élik ki, mások előtt szexuális vonzalmukat a fiatalok. Általánosan elfogadott ez, hogy a szexualitás pusztán a szórakozásért és a gyönyörért van. Tagadva azt, hogy a szexualitás az életet szolgálja. Általánosan elfogadott elv, hogy a korlátlan szexhez joga van a fiataloknak, annak minden következménye ellenére, egyetlen megoldásként az óvszerek osztogatását kínálva. Általánosan elfogadott elv, hogy a kéjvágy, a mohóság és a felelőtlenség nagy hasznára van az üzletnek, a piacnak és a kereskedelemnek. Általánosan elfogadott elv, hogy a problémákra az erőszak a megfelelő válasz, akár otthon, akár az utcán, akár az anyaméhben.

Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy senkit nem ítélek el azok közül, akik az említett területeken érintve vannak. Nem egyes személyeket, nem a fiatalokat, hanem helyzeteket, társadalmi tüneteket értékeltem a teljesség igénye nélkül.

Mit tehetünk? Szellemi harc van, ahol jobb fényt gyújtani, mint szidni a sötétséget.

Egy jobb társadalom létrehozásához nem újabb tízparancsolatra van szükség, hanem az erkölcsi elvek társadalmi elfogadottságára, és azok betartatására, politikai, gazdasági és a kulturális élet minden területén. El kell érni, hogy az igazságosság, az erény, az önfegyelem, a bölcsesség, a bátorság, a hűség, a becsületesség, a felelősség egyetemesen, társadalmi szinten elfogadottságnak örvendjen. Ugyanakkor az igazságtalanság, a gyűlölet, az erőszak, a butaság, a gyávaság, az árulás, a hazugság, a bujaság, a kapzsiság és a felelőtlenség egyetemesen, társadalmi szinten el legyen ítélve.

A Peter Kreeft Ökumenikus Dzsihád című könyvében 10 pontban foglalja össze az erkölcs fontosságát. Jó megfontolni az alábbi szempontokat.

Első az erkölcs szükségszerű a társadalom fennmaradásához. Alternatívája a barbárság és a zűrzavar.

Második az erkölcs nem vallásilag vagy politikailag, hanem egyetemesen kötelező.

Harmadik az erkölcsösség az emberi természeten alapul. Nem ember által jött létre, nem változtatható. Az erkölcsöt nem feltalálják, mint a játékszabályokat, hanem felfedezik, mint a csillagokat.

Negyedik az erkölcs felszabadító és nem elnyomó. Nem a ne igyál mérget, törvény káros az egészségre, hanem a méreg.

Ötödik az erkölcsösséghez erőfeszítés szükséges. Állandó küzdelem a bennünk és a közöttünk jelenlévő rossz, gonosz erők ellen.

Hatodik, az erkölcs olyan, mint az útitérkép. Értelmet, célt és irányt ad az életnek.

Hetedik az erkölcs méltóságot és tartást ad az emberi lénynek. Azt parancsolja, hogy az embereket szeressük és a dolgokat használjuk. Nem pedig fordítva, a dolgokat szeressük és az embereket használjuk.

Nyolcadik az erkölcsösség ésszerű és értelmes. Megkülönböztetjük a jót és a rosszat, de nem osztjuk fel az embereket jókra és gonoszokra, mert az már diszkrimináció. Magasra értékeljük az emberi szabadságot. De nem birtokolhatjuk a szabadságot igazság nélkül.

Kilencedik, az erkölcs nem egyszerűen szabadságról és jogról szól, hanem kötelességekről és felelősségről.

Tizedik: Az erkölcs nem jogi természetű, nem csupán törvények, hanem jellem is.

Mit tehet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és mit tehetnek a keresztény közösségek annak érdekében, hogy a helyzet változzon és a szellemi harcot eredményesen vívjuk meg?

1. Nem szabad elkeseredni, szakítsunk a borúlátással és a panaszkodással. Hiába lapátoljuk a problémát jobbra vagy balra, az ugyanaz marad, nem változik, csak nő a sötétség.

2. Szeretnünk kell és nem gyűlölni a mást, a másképpen gondolkodókat. A gyűlölet még több sérelmet és még több frusztrációt eredményez.

3. Sokkal radikálisabban, a gyökereinkhez visszatérve, itt kell megélnünk a kereszténységünket. Egy felhígult, langy meleg kereszténység tehetetlenül áll egy radikalizálódó iszlámmal és egy kemény, a média minden eszközét felhasználó keresztényüldözéssel szemben.

4. Hallgassák a hangjukat társadalmi szinten is a keresztény egyházak közösen. Csak ökumenikus szinten érhetünk el igazán eredményt ebben a szellemi harcban.

5. Mutassunk követhető életpéldát a fiatalok számára.

6. Kényelmes komfortzónákból kilépve hozzunk áldozatot a cél érdekében az időnkből és a pénzünkből.

7. Imádkozzunk egységben, együtt. Istentől valódi erőt kérve és kezdjük mindig az ellenségeinkért végzett imával, áldással. A szellemi harcban nagyon hatékony eszköz.

Mit tehetünk még?

Jézus szellemi harca számomra nagyon egyszerű. Azért nem talált rajta „fogást a Sátán”, nemcsak a pusztában, hanem később sem, mert az ő eledele az volt, hogy az Atya akaratát teljesítse. Állandóan függeni akart a mennyei Atyától. Ha szellemi harcot akarunk vívni, akkor ebbe az irányba kell haladnunk. Állandóan függővé kell tennünk magunkat Jézus Krisztustól. Vissza kell térnünk Krisztushoz, a világ világosságához, aki legyőzte a gonoszt és elhozta Isten országát, Isten szeretet uralmát.

Vajon hogyan lehetünk az örömhír közvetítői egy olyan Európában, amely szemmel láthatóan nagyon tudatosan távolodik Istentől? Philip Yancey Meghökkentő kegyelem című könyvében arról ír, hogy vissza kell térnünk ahhoz a Jézushoz, aki semmilyen emberi intézményt nem tekintett akadálynak abban, hogy szeresse az egyes embert. Ő szóba állt a szamariai asszonnyal, aki ma a mi szemünkben egy hírhedt prostituált lenne, és első misszionáriusává választja. Tanítványai között ott volt a vámszedő, aki ma az adórendőrség tagjai közül kerülne ki, és a legharcosabb politikai csoportból egy zelóta nálunk talán az egykori Magyar Gárda elkötelezett harcosa lett volna. Vissza kell térnünk ahhoz a Jézushoz, aki őket is meghívta és meghívná a követésére.

Jézus elismerően nyilatkozott az ellenkultúra képviselőjéről, Keresztelő Jánosról, akit ma egy szekta vezetőjének tekintenék a hivatalnokok. Beszélgetést folytatott a hithű farizeussal és tanácsossal, Nikodémusszal, aki ma az egyházi hierarchia soraiból kerülne ki, de egy római századossal is, aki ma a tömegbe lövető rohamrendőrök egyik parancsnoka lehetne. Jézus nem tett kivételt. Mindenkinek hirdette az evangéliumot. Vendégeskedett a farizeus Simon házában, aki lehetne egy hithű erkölcsös példamutató katolikus, de a tisztátalannak tartott Leprás Simonnál is, akire ma úgy tekintenénk, mint egy kábítószeres, meleg, AIDS-esre. Az ember mindig fontosabb volt számára, mint bármiféle rang, címke vagy intézmény.

Az akkori többpárti politikai helyzetben sem szidta az ellenséget a palánk egyik oldalán sem. Voltak ellenségei, és meg is ölték. Ő mégis arra tanított minket, hogy a demokráciában is egyetlen megkülönböztető jegyünk kell legyen, nem a politikai korrektség, vagy az erkölcsi felsőbbrendűség, hanem a szeretet.

Nem sokkal halála előtt Assisi Szent Ferenc a következőket mondta társainak: Testvérek, kezdjük elölről, mert mindezidáig nem tettünk semmit. Hozzáfűzném testvérek, kezdjünk el végre szeretni. Egyéni szinten tegyünk meg mindent, hogy tovább növekedjünk a szeretetben. Hagyjunk fel mindennel, ami romból, különösen a pletykával, az ítélkezéssel, és tanuljunk meg osztozni az időnkből, a pénzünkből, abból, amink van.

(A beszéd kissé rövidített leirata az Alrite beszédfelismerő program segítségével készült.)

1 Háború van és szellemi harc Varga László megyéspüspök – YouTube