Surján László, az MKDSZ társelnökének írása az ukrán-orosz békekötés lehetetlenségéről. És persze arról, hogy Isten előtt nincs lehetetlen!
„A háborús helyzet Ukrajnában olyan súlyossá, pusztítóvá és fenyegetővé vált, hogy nagy aggodalomra ad okot. Ezért ma az Úrangyala előtti egész beszédemet ennek szeretném szentelni. Az emberiségnek ez a szörnyű és felfoghatatlan sebe ugyanis ahelyett, hogy gyógyulna, egyre jobban vérzik, és fennáll a veszélye, hogy egyre nagyobbá válik.” Így kezdte október 2-án Ferenc pápa a szokásos beszédét. Aggodalmát alighanem világszerte osztják az emberek.
A pápa elkerülte, hogy az egyik vagy a mások felet nyíltan vádolja a szörnyűségekért, de szokatlanul élesen fogalmazott. „Bizonyos cselekedeteket soha nem lehet igazolni, soha!” Az atomfegyverrel való fenyegetésről kimondta: „Ez esztelenség!”
Azonnali tűzszünetet követelt, és felszólította a résztvevőket: „Találják meg azokat a tárgyalási feltételeket, amelyek nem erőszakkal kikényszerített, hanem megegyezésen alapuló, igazságos és stabil megoldásokhoz vezetnek!”
Amikor kimondta, hogy az igazságos békének tiszteletben kell tartania minden ország szuverenitását és területi integritását, egyértelműen az oroszokra célzott, Ukrajnától pedig a kisebbségek jogainak és jogos aggodalmainak tiszteletben tartását követelte. Beszéde további részében végül Putyint állította a középpontba: „Felhívásom mindenekelőtt Oroszország elnökéhez szól. Kérem, hogy állítsa meg – saját népének érdekében is – az erőszaknak és a halálnak ezt a spirálját.” Ukrajnától azt kérte, hogy „legyen nyitott a komoly békejavaslatokra”.
A nem harcoló országokat is megszólította: „Hét hónapnyi ellenségeskedés után használjunk fel minden diplomáciai eszközt, azokat is, amelyeket eddig talán nem használtunk fel, hogy véget vessünk ennek a borzasztó tragédiának. A háború önmagában baklövés és borzalom!”
Ferenc pápa, mintha maga sem bízna az egyébként józan javaslatainak meghallgatásában, végül az imádságos megoldásról beszélt. „Bízzunk Isten irgalmasságában, aki képes megváltoztatni az emberi szíveket, és bízzunk a Béke Királynőjének anyai közbenjárásában”.
Egy percig sem gondolom azonos súlyúnak Ferenc pápa megszólalását Hegyi Gyulának Európa felrobbantása című cikkével, ami az Indexen jelent meg egy nappal a pápai beszéd elhangzása után. Hegyi nem a kibontakozás útját keresi, inkább a hátteret vázolja. Szinte nosztalgikusan emlegeti azokat az időket, amikor a német politika az együttélés útját kereste Moszkvával. „Willy Brandt, Helmut Schmidt, Gerhard Schröder a szocdemektől, Helmut Kohl és Angela Merkel a kereszténydemokratáktól megértette, hogy ahogy Nyugaton a német-francia barátság, úgy Keleten a német-orosz partnerség biztosítja az európai békét.”
Hogy ezt a békét most az orosz invázió rúgta fel, arról nem beszél, gondolatmenetének központja a tenger alatti gázvezetékek felrobbantása. Hallgat arról is, hogy ez a megoldás – Lengyelország kikerülése – eleve megosztást eredményezett két uniós tagállam, két NATO-tag között. Szerinte a robbantás azt üzeni, hogy „Németországnak nem az a dolga, hogy békésen együttműködjön Oroszországgal. A németeknek az a feladatuk, hogy tankokat szállítsanak az oroszok ellen, amiben kétségkívül nagyobb gyakorlatuk van.”
Ezen a ponton érkezik el Hegyi mondanivalójának velejéhez. Kiáll Radoslaw Sikorski véleménye mellett, aki az USA és közvetlenül Joe Biden elnök intézkedésének tudja be az akciót. Sikorski családilag is a lengyel-angolszász barátság híve, az amerikai liberális főideológus, Anne Applebaum férje, a Bilderberg csoport tagja és nem utolsósorban Joe Biden elnök személyes barátja. Ezzel a háttérrel komolyan kell vegyük a véleményét. Sikorski joggal emlékeztetett arra, hogy Biden most teljesítette be még februárban, a gázvezeték megszüntetésére tett nyilvános ígéretét.
„Fél esztendei homály és mellébeszélés után végre rögzítve lett az orosz háborús cél. Megtartani a Krímet és most már a négy elcsatolt megyét is. Egyértelmű az ukrán háborús cél is. Felszabadítani a négy megyét és a Krímet, a lehető legrosszabb esetben az utóbbi státuszánál alkudozni valamennyit. A két cél nagyon messze esik egymástól” – és ez jelen pillanatban nem teszi lehetővé a tárgyalásos úton elérendő igazságos békét.
A magyar politikai térképről eltűnni látszó MSZP alelnöke meglepő élességgel ítéli el az Európai Uniót, és szavaival nem lehet egyet nem érteni: „Naiv ember azt hihetné, hogy az emberi jogokat, a humánus értékeket büszkén hirdető Európai Unió szeretné elkerülni az emberi katasztrófát. Képzett és költséges külügyi szolgálata, jól fizetett bürokráciája, politikai elitje azonban semmit nem tesz azért, ami a dolga lenne: diplomáciai eszközökkel dolgozni a békés rendezésért.” Világos beszéd, kemény szavak, de Hegyi még rátesz egy lapáttal: „Szép dolog, hogy az EU békemissziót tart fenn Dél-Szudánban, de Európa szívében sok millió ukrán és ukrajnai orosz ember sorsa iránt sem szabadna ennyire közömbösnek lennie. Nagyon fájdalmas leírni, de Erdoğan török elnök egymagában többet próbál tenni valamifajta rendezésért, mint a teljes uniós politikai vezetés.” A végkövetkeztetés is nehezen cáfolható: „Egyre sötétebb jövőbe sodródunk, és az Európai Unió vagy nem tudja, vagy nem akarja megállítani ezt a tragikus spirált.”
Többen talán nehezményezik ennek a két írásnak a párhuzamos ismertetését. A szerzőik valóban nem összemérhető jelentőségűek, együttes tárgyalásukat nem is ez, hanem egymást kiegészítő jellegük indokolja. Ferenc pápa megszólalása kiemelkedett a kérdést taglaló eszmefuttatások közül, mert egyrészt kiutat mutatott az igazságos béke alapfeltételeinek kimondásával, másrészt a keresztények számára szinte parancsolóan előírta a természetfeletti megközelítést, az imát. Itthon is, világszerte is egymást érik az ilyen kezdeményezések, hiszen ha emberi aggyal nincs megoldása egy problémának, jelen esetben ez pl. Hegyi Gyula cikkéből is kiderül, az ima a rendelkezésünkre álló eszköz, amihez persze hegyeket mozgató hitre van szükség. Szüntelenül imádkozni, és nem szabad belefáradni. „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
Surján László
