Rod Dreher egy Twitter-üzenetében közölt egy felmérést arról, hogy az egyes országokban a lakosság mekkora hányadát teszik ki azok, akik teljesen biztosak Isten létezésében.

Az adatok elszomorítóak, még akkor is, ha Kelet-Közép-Európa a nyugatiakhoz képest viszonylag jól áll.

Szembetűnő az ortodox országok erős Istenhite (bár Oroszoroszág, az „ortodoxia védelmezője”, valamelyest elmarad ebben), és a vezető uniós országok hitetlensége. Ráadásul egy nyugati liberális, ha ránéz erre a térképre, igazolva látja, hogy ő képviseli a vallással szemben a haladást, az istenhit viszont szinte a fejletlenséggel párhuzamos.

Dreher eredeti twittjéhez elég sok hozzászólás érkezett. Főleg kritikus megjegyzések. Van, aki például a magyar adatot túl jónak tartja, mondván, hogy tíz százalék sem jár rendszeresen templomba. Némi gondolkodás után elfogadtam a felmérést, bár szeretném látni a fordítottját: azoknak az arányát, akik teljesen biztosak abban, hogy Isten nem létezik.

Azoknak, akik Magyarország lelki megújulását szeretnék, tisztában kell lenniük azzal, hogy egyrészt a korszellem ellenében dolgoznak, másrészt, hogy nemcsak az istenhitnek kell terjednie, azaz nem filozófiai kérdésről van szó, hanem arról, ismerik-e, szeretik-e az emberek Jézus Krisztust. Ezt pedig csak a saját életük példájával és a vallási kérdésekről való nyílt beszéddel tudják terjeszteni.

Mivel Jézus azt a parancsot adta, menjetek és terjesszétek az evangéliumot minden népnek, nem holmi megalapozatlan nagyképűség, hanem épp mindannyiunk közös kötelessége, hogy ne csupán saját országunkban, hanem az Istent elhagyó nyugatiak között is terjesszük a jó hírt: Krisztus feltámadt!

Az európai történelem leírható úgy, mint az elvallástalanodó és Istenhez forduló korszakok váltakozása. Reméljük, hogy itt a fordulat, a lelki megújulás ideje, az egész világon. Ennek „előszobája” a józan ész, illetve a természettörvény rendjének helyreállítása. Ezek ugyanis oly mértékben sérültek a fejlett, „haladó” Európában, ami túlmegy a hívő/nem hívő kérdésen (bár a két dimenzió között természetesen van korreláció). Tehát a józanságot igénylők tábora valószínűleg jelentősen meghaladja a hivők táborát.

Más szavakkal: egyre többen vannak, akik nem vallják magukat a szó hagyományos értelmében „hívőnek”, mégis hisznek a zsidó-keresztény értékek, intézmények és erkölcsök fontosságában. Olyannyira, hogy ezt akár a szavazóurnáknál is felvállalják a nemzeti, konzervatív, kereszténydemokrata pártokra leadott voksukkal. A trendfordulót jól mutatja az is, hogy a – többnyire baloldali-liberális erők által dominált – negyedik hatalmi ágban, a médiában is kezd megrendülni az emberek bizalma. Vagyis egyre többen érzik úgy, hogy a média „ablakaiban” látott kép nem tükrözi az általuk megélt valóságot, sőt gyakran köszönőviszonyban sincs vele.

Azonban az ellenszél még mindig nagyon erős, ezért a józan ész és a hagyományos értékek védelmezőinek a nemzetközi fórumokon is olyan széles koalicióra kellene törekedni, mint Hitler ellen a francia ellenállásban. Annál is inkább, mert most nem egy jól körülhatárolható, tévútra vezetett nemzet, hanem szövevényesen összefonódó nemzetközi lobbihálózatok, az ő téveszméik, politikusaik és médiájuk ellen harcolunk.

Rod Drehernek tehát csak részben van igaza, hogy az ábráról leolvasható: mi megmentjük Európát. Az irány jó, de a munka javát még el kell végezni. Kezdve a józan ész megerősítésén, folytatva a nemzeti, szuverenista, konzervatív politikai mozgalmak értékeinek és érdekeinek összehangolásán. Az Istenbe vetett hit megerősödése részben megelőzi ezt, ugyanakkor következik is belőle.

(A 2022. július 26-án megjelent MHL körlevél bővített változata.)