Daniel Gheorghe, aki a Nemzeti Liberális Párt (EPP) parlamenti képviselője, már 2020-ben úgy vélte, hogy ki kell oktatnia Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Szerinte le kellene cserélnie az irodájában található régi térképeket, és el kellene fogadnia: idejétmúlt, igazságtalan és nevetséges minden olyan próbálkozás, amely a Trianon előtti állapotok helyreállítására irányul.

Román félelmek

Ha belegondolunk, hogy mi késztethet egy bukaresti képviselőt erre, a szereplési viszketegségen kívül csak az merül fel, hogy az illető attól fél, hogy száz évvel Trianon után még mindig fordulhat a kocka. Nem ismeri, vagy nem értette meg, amit Lucian Boia bátran kimondott: a románoknak tudomásul kell vennie, hogy nincs történelmi joguk Erdélyre, a magyaroknak pedig azt, hogy az elszakított területeken román többség volt. Történelem és demográfia csatájában a demográfia mondja ki a végső szót, s bár a románok milliószám távoztak nyugatra, nem lehetséges olyan határmódosítás, ami csökkentené a kisebbségre kényszerült emberek számát. Józan ésszel ezt be lehet látni. Fáj vagy sem: a tényeket mindig figyelembe kell venni. Ám a tényekhez tartozik az is, hogy milyen volt Magyarország határa az elmúlt évszázadokban. Az a román igyekezet, hogy a múltra vetítsék a jelent, és ezt még a ködösen látható régmúltba is belehazudják, árulkodó jelenség. Gyökere az a félelem, amire könnyen ki lehetne mondani, hogy a rabló rossz lelkiismerete. Gheorghe képviselő két évvel ezelőtti szamárságát azért említem, mert idén ismét hallatott magáról. Figyelmeztető jelzéseket küldött Orbán Viktornak: miről beszéljen, illetve miről ne beszéljen Tusványoson.

Bagoly mondja a verébnek…

Mostani megszólalásáról az Adevarul alapján a Mandiner számolt be. Hangulatkeltő módon azt állítja, hogy Budapest „megpróbál visszatáncolni az euroatlanti zónába a kudarcos Moszkva-Peking-tengelyről”. Épp a mostani válság jelzi, hogy a globalizáció világában nagyon is fontos a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése minden létező irányban. Ha Gheoghe képviselő úr környezetéből egy varázsütésre eltűnne minden Kínában gyártott termék, alighanem számítógép, mobiltelefon, sőt ing és gatya nélkül állna szégyenkezve. Nálunk sem más a helyzet, de mégis kivitelünk mintegy négy ötöde az EU tagállamaiba irányul, a behozatalban is meghaladja az uniós reláció a 70 százalékot. Nincs, még Moszkva-Peking tengely, bár a szankciós politika ebbe az irányba lökte Kínát és Oroszországot.

A képviselő úr figyelmezteti miniszterelnökünket: „Tartózkodjon a nacionalista beszédtől, amellyel a múltban megfertőzte a magyar fiatalokat”. Romániának nincs oka a magyar nacionalizmust kritizálni, mi nemzeti hevületből nem dúlunk fel sírokat, ha azokban nem magyarok nyugszanak, nem támadjuk meg bíróságon annak a településnek a címerét, amelyben a magyarságot nem látjuk eléggé erőteljesen jelképezve. A hazaszeretet nem bűn, hanem természetes érzelem, mondhatni kötelesség, a mások elleni hangulatkeltéssel járó nacionalizmus terén viszont bagoly mondja a verébnek, hogy nagy a feje.

Európa közös érdekünk

Végül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ami számomra, – aki szerint a Kárpát-medence népei csak együtt boldogulhatnak, – igazán fontos Gheorghe nyilatkozatából. „A két nemzetnek szüksége van egymásra. Magyarországnak kell a román gáz az energetikai biztonságához és egy szövetséges Brüsszelben, Romániának kell Magyarország támogatása olyan ügyekben, mint a schengeni csatlakozás és az OECD-csatlakozás.” Fájlalom viszont, hogy a képviselő úr rövid távú érdekeket sorol fel, értékek helyett. Az érdekek változnak, ráadásul az általa említett két-két kérdés nem közös, hanem egyéni érdek. Ludovic Orban, a képviselő úr párttársa és hajdani elnöke nem foglalkozott Orbán Viktor kitanításával, de elfogadta a tusványosi szabadegyetemre való meghívást és ott épp egy valódi közös érdekről beszélt. Az Európai Egyesült Államok megteremtésére irányuló törekvések ellen emelt szót: csak olyan Európa lehet egységes, amelyben minden tagország megtalálja a számítását, és nem kényszerítenek rá – a vétójog eltörlése révén – olyan többségi akaratot, amely érdekeivel ellentétes. Íme egy szövetséges, akire a következő évek európai csatáiban nagy szükségünk van.

Surján László

Kivonat:

Két év után ismét Tusványos. Középpontja természetesen Orbán Viktor szombati beszéde. A program többi része is akkora anyag, hogy nyomon követése reménytelen vállalkozás, még hőségriadó mentes időkben is. Érdemes mégis gondolatforgácsokat felszedni. Tusványost ugyanis felfokozott érdeklődés kiséri román részről is, és a két ország kapcsolata szempontjából ennek jelentősége van. A rosszindulatú támadásokat észre se vegyük. A pozitív gondolatokat viszont terjeszteni kell. Ludovic Orban felszólalása az Európai Egyesült Államok ellen mindenképp ezek közé tartozik.