Keresztény körökben riadalmat keltett az Európai Parlament (EP) múltheti akciója, amelyben emberi joggá akarták nyilváníttatni a várandós nőknek a magzatjuk élete felett döntés jogát. A riadalom tettekbe fordult, viszonylag gyorsan összejött vagy százezer tiltakozó aláírás. Magam is aláírtam, sőt terjesztettem is, de van néhány megfontolásra érdemes felvetésem.

Az EP tanúsítja: az abortusz nem emberi jog

Először is az az elgondolás, hogy kerüljön be az abortuszhoz való jog az emberi jogok közé, önleleplezés. Ugyanis mindeddig szinte habzó szájjal üvöltötték a fülünkbe, hogy az abortusz emberi jog, a nőknek szabad választása van. Ezek után azt követelni, hogy az abortusz legyen emberi jog, annak a beismerése, hogy eddig nem volt az.

Másodszor tegyük világossá, hogy mit jelent egy parlamentnek vagy bármely más jogalkotónak a határozata. Ezzel a szóval olyan döntéseket jelölünk, amelyekben a jogalkotó saját maga számára ír elő valami teendőt. Jelen esetben pl. az EP többek között azt írta elő saját magának, hogy szólítsa fel az Európai Bizottságot (EB) arra, hogy javasolja az Európai Alapjogi Karta megváltoztatását.

A határozat pótcselekvés

Ebben a műfajban megengedett, hogy a jogalkotó másokat valamire felkérjen, javasoljon, illetve valamikről kifejtse a véleményét. De más szerv számára nem írhat elő semmit. Bárki fiókba vagy szemétkosárba teheti a neki esetleg megküldött határozatot. Nyilvánvaló például, hogy az amerikai képviselőház a maga döntése alapján hoz vagy nem hoz törvényeket, nem szorul rá egy másik parlament ötleteire, javaslataira. Ezért az ilyen ötletelés udvariatlan, hogy nem mondjam szemtelen lépés. Különösen az egy olyan parlamenttől, amelynek saját mag számára sincs törvényjavaslat benyújtásához joga.

Amikor aláírtam a tervezet elleni petíciót, biztosra vettem, hogy akármennyi aláírás is jön össze, az európai képviselők többségét nem fogja zavarni. Mennek előre a maguk megtervezte tévúton. Ha a bolha köhögni akar, hát köhög.

Erre a határozatra persze sokan fognak hivatkozni, folytatva a hazudozást arról, hogy a magzat életéről való döntés emberi jog. A fentiek alapján épp ezzel a határozattal bizonyíthatjuk, hogy még a felhevült baloldali képviselők is csak szeretnék, ha az lenne. Végrehajtása, azaz az Európai Emberjogi Charta megváltoztatása csak egyhangúsággal lehetséges, amire semmi esély sincs.

Az EP szerepzavarban

Az EP sajnos szerepzavarban van. Döntési viszketegsége miatt más témákban is nyilatkozik olyasmikről, amelyek nem tartoznak rá. Íme egy példa:

„Felhívja a Vatikánt, hogy teljes mértékben támogassa Zen bíborost és más vallási vezetőket, akik üldöztetésnek vagy fogva tartásnak vannak kitéve a hongkongi nemzetbiztonsági rezsim alatt; felszólítja továbbá a Vatikánt, hogy erősítse meg diplomáciai erőfeszítéseit és a kínai hatóságokkal szembeni befolyását, és követelje a Zen bíborossal szembeni összes vád ejtését, valamint az üldözés és az emberi jogok megsértésének megszüntetését” (Részlet a TA-9-2022-0291 számú határozatból.)

Elképzelem, hogy amikor a Vatikán diplomáciai szolgálata jelenti a fenti határozat megszavazását, Ferenc pápa a fejéhez kap, és felkiált: Jaj tényleg! De jó, hogy szóltak! Szegény Zen! Tegyünk már érte valamit!

Konkúzió

Rapcsák András, hajdani képviselőtársam mondása jut eszembe: Hát nem bájos? Ezt szokta mondani, ha valami nagy szamársággal találkozott. A derék EP bájosabbnál bájosabb határozatokra képes.