„A főispáni státusz és a vármegye elnevezés visszaállítása azt jelenti, hogy Magyarország nem előre megy, hanem hátra” – fogalmazott Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője. „A Horthy-korszak nem tartozik Magyarország legjobb hagyományaihoz, kiváltképpen nem ahhoz, amelyet most át kellene menteni a jövő számára. Elég csak arra utalnom, hogy több százezer magyar hagyta el az országot, köztük sok igen tehetséges értelmiségi, tucatnyi későbbi Nobel-díjas, és köztük a 20. század legismertebb magyarja, zsenije – nem az, akire önök gondolnak, nem Puskás Ferenc, hanem Bartók Béla. Ő sem tudott megmaradni. Ők azért hagyták el az országot, mert nem tudtak az antidemokratikus, tekintélyelvű urambátyám világban élni, ahol mindent átszőtt a korrupció.”
Kedves Mellár Tamás!
Remélem pontosan foglalta össze az Infostart az ön parlamenti felszólalását. Fürjes Balázs már reagált az ön felvetésére, magam csak néhány kiegészítést szeretnék tenni. A Horthy-korszakot mi sem tekintjük követendő, lemásolandó példának. Sok mindent lehet, sőt kell kifogásolni, ezért azok, akiket politikai elődeimnek tekintek, a korszak ellenzékéhez tartoztak. De abban az időben sok érték is született, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Nem értem, hogy mi a kapcsolat a vármegyerendszer vagy a főispáni megnevezés és a Horthy rendszer között. Semmi. Nem szakmám, nem tudom, hogy ezek az elnevezések mikor jelentek meg először, de megnéztem, hogy mi a legelső előfordulásuk az Arcanum több mint 38 millió oldalnyi anyagában. A Bécsben 1790-ben kiadott, Hadi és más nevezetes történetek című könyvnek 709. és 710. oldalán a Fő Ispán szó háromszor is előfordul. A vármegye első említése az adatbázisban eléggé meglepő. Molnár János jezsuita szerzetes Régi jeles épületek címmel 1760-ban Nagy-Szombatban jelentetett meg egy könyvet kilenc kötetben. Az ötödik kötet Egyiptomról szól. Ennek ötödik fejezetében középső Egyiptomról azt írja: „hét vármegyét foglalt vala magába”. Mivel aligha képzelhető el, hogy az óegyiptomi papok jóstehetsége olyan lett volna, hogy jóval a magyarok honfoglalása előtt átvették volna a vármegye szót, nyilvánvaló, hogy Molnár János számára a középszintű közigazgatási egység megnevezésére nem volt más kifejezés, mint a vármegye. A könyvben a vármegye szó egyébként 17 alkalommal fordul elő.
Ha a tisztelt képviselő úr teljesen ok és értelem nélkül nem keverte volna a Horthy-korszakot bele a vármegye és a főispán elnevezésről szóló vitába, akár még értelmes párbeszéd is kialakulhatott volna a kérdésről. Önök azonban mintha irtóznának a normális vitától, csak vagdalkozni tudnak. A június 26-ai időközi önkormányzati választások eredménye pedig kijózaníthatná önöket. Felismerhetnék, hogy ez a Jakab Péter színvonalú, egyetemi tanárhoz kicsit sem illő stílus, ami sajnos szinte kötelező lett ellenzéki körökben, hová vezet.
Nem sok értelme van azokhoz az elnevezésekhez ragaszkodni, amelyeket Rákosiék 1950-ben vezettek be a múltat végképp eltörölni szándékolt akciójuk során, miközben szétverték mindazt, amire 1919-ben nem jutott idejük. Nekünk az ezeréves múlt fontosabb, mint Rákosi öröksége.
