Erdélyi eredetű szó, „ott ugyanis szokásos volt, hogy nagyobb munkában (pl. házépítés) sok család önkéntesen segít, összedolgozik a viszonosság alapján, vagyis adandó alkalommal ők is megkapják a közösség segítségét.”

Most én is egy ilyen kalákára invitálom önöket. Pünkösd volt. Gyönyörű és értelmes magyar szavakat hallhattunk, ha nyitott füllel jártunk. Rakjuk össze együtt belőlük a magyar jövőnk közös virtuális házát, hogy legyen makettünk!

Kozma atya pünkösd lényegéről beszélt. Elfogadjuk-e a szeretet hatalmát? -kérdezte. Mert a szeretet hatalma a másik ember feltétlen szolgálata. Beszélt a vertikális (Isten) és a horizontális (embertársaink) síkokról. Mindkettő fontos, főleg, ha baj van. Istentől a jólétet kérjük, pedig a jóllétet kellene. Akit szeretnek, akiért áldozatot hoznak az van jóllétben. Beszélt a mai állapotokról. Háború van, Európa pedig önmagát teszi tönkre: rabságban tartja az igazságot. Az életet pedig a halál rabságában tartjuk mi, emberek. Mert a halál kultúrája, ha csak magunknak élünk, de az életé, ha másokért. Aki a másikra figyel áldozatot hoz. Így az életet jeleníti meg. Berszán atya a csángó misén egyetlen kérdést tett fel: te, mint gyerek, mit tettél édesanyád magyar imakönyvével, és te, mint anya, adsz-e ilyet ajándék-ba gyermekednek? Egy mondatban a csángó történelem és megmaradásuk titka. Erdő Péter bíboros frappánsan csak ennyit mondott: Isten Magyarországon keresztül akarja megerősíteni a világot. Említette a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson átélt összetartozás érzését, és azt, hogy Istennek, aki velünk járja a történelem útját, jóindulatú, boldogságra hívó terve van velünk. Az 1938-as világkongresszus után egy évvel kitört a világháború, és most, az új kongresszust ismét háború követi. Mintha Isten az egyházat, a világot egy ilyen lelki találkozással akarná megerősíteni a következő megpróbáltatásokra, és éppen Magyarországon keresztül. A magyar nemzetet Isten nagyon szereti, de meg is próbálja a történelem során. Az idén egy napra esett a Csíksomlyói búcsú és a nemzeti összetartozás napja. Pax et bonum: Béke és jóság! – volt a búcsú ferences mottója. Kovács Gergely, gyulafehérvári érsek is közös imádságot kért Európa és a világ békéjéért, kérve egyúttal Szűz Mária, a béke királynője közbenjárását az ukrajnai háborútól szenvedőkért. Udvardy György veszprémi érsek, a szentmise szónoka arra kért, hogy a keresztségben elnyert méltóságban akarjuk élni, felelősséget vállalva egymásért, nemzetünkért, kereszténységünkért, kultúránkért és közös jövőnkért. Békevágyunk közel van a hitünkhöz, a béke a világ végső jövője, a béke Isten ajándéka, de a békét teremteni kell. A felebaráti szeretet arra ösztönöz, hogy küzdjünk a jóért, a jót akarjuk a másik embernek, s ahogy minket megillet a jó, úgy természetesnek kell vennünk, hogy meg kell küzdenünk érte és a békéért. Az evangélium radikalitásának követésére hívott fel, akkor is, ha azért megszól a világ. A béketeremtés vágya előre mutat és jövőt teremt mindenkinek. A béke és a jóság kívánása megköveteli a radikális döntést jó és rossz között. Szükség van küzdelemre, éberségre, a megkülönböztetés képességére. Legyünk békességszerző, jóakaratú emberek, hogy a világnak legyen jövője és reménye. Őseink hite is megjelenik mai közös ünneplésünkben, a magyarság Mária-tisztelete. Tanulni akarjuk tőle, hogyan élte mindennapjait a Szentlélekben, hogyan fedezte fel benne az isteni új rendet, újjáteremtést, a békét, a jóságot. Kalákavezetőnk és munka is van tehát, meg most már építőanyag is. Hát rajta, kedves magyarok!