Felszólalás az Európai Politikai Tanulmányok Központjának konferenciáján[1]

Először is szeretném megköszönni a meghívást. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek az olasz parlament képviselőházában. Egy civil szervezetet képviselek, amelynek a neve Európai Uniós Civil Együttműködési Tanács. Ezt az együttműködési tanácsot lengyel és magyar civil szervezetek kezdeményezték, és hivatalosan 2019-ben alakult meg Budapesten egy tucat közép-európai és nyugat-európai ország képviselőinek részvételével.

Célunk egy erős európai mozgalom kialakítása, amely képes új formát, új irányt adni az Európai Uniónak. Olyan Európát akarunk, (amely) a nemzetállamok együttműködésén alapul, olyan Európát, (amely) büszke keresztény gyökereire, görög-római kulturális örökségére, a tudomány, a technológia és a demokratikus társadalomépítés terén elért eredményeire.

Ami engem illet, villamosmérnök és közgazdász vagyok, most 80 éves. Főállásom a Magyar Országos Tervhivatalban volt, hosszú távú tervező voltam, később az Európai Parlamentben dolgoztam, ma pedig újságíró vagyok és ennek a Civil Együttműködési Tanácsnak a nemzetközi szervezője.

Azt hiszem, most elég nehéz időket élünk. Számos kihívással kell szembenéznünk. Hadd említsek csak néhányat közülük nagyon röviden, mert úgy gondolom, hogy ezek a témák, mármint a kihívásokra adott válaszok, a jövőben közös munkánk anyagát fogják képezni. Én itt egy szervezetet képviselek, de a saját minőségemben beszélek, tehát amit mondani fogok, az nem hivatalos álláspont, természetesen nem is lehet az, ez csak az én véleményem, ahogy én látom az európai kihívásokat.

Rengeteg kihívás van, de én csak hatot említek közülük:

1. Ideológiai kihívások
2. Demográfiai kihívások és bevándorlás
3. Az európai politikai struktúra kihívásai
4. Kommunikációs kihívások
5. Geopolitikai kihívások
6. Éghajlatváltozás és energiaellátás

Ideológiai kihívások

Az ideológiai kihívások közül kettőre szeretnék utalni, a gazdasági és a társadalmi ideológiára.

Ami a gazdasági ideológiát illeti, a második világháború után békés európai együttműködést építettünk ki, és felépítettük az európai szociális piacgazdaságot. Volt egy olyan gazdasági filozófiánk, amely szerint az a jobb társadalom, ahol az emberek és a társadalmi rétegek közötti különbségek mérsékeltek. A gazdaságot keynesi elvek szerint irányítottuk. Az 1990-es évek óta ez a modell megváltozott. A neoliberális gazdasági elvi elképzelések elfogadásával a társadalmi különbségek növekedtek, a vagyon és vele együtt a gazdasági és politikai hatalom néhány tucat nagyvállalat kezében halmozódott fel. Ez az ideológiai változás aláásta társadalmaink szövetét.

Ami a kulturális oldalt illeti, a gazdasági filozófia változásával egy időben a kulturális filozófia is megváltozott, a szélsőbaloldali ideológia egyre nagyobb teret kapott a társadalmi és politikai életben. Ez a frankfurti iskola ideológiája, amelynek “kritikai módszerei” megpróbálják elpusztítani, lebontani múltunkat, történelmi emlékeinket.

Míg a frankfurti iskola ideológiája elpusztítja társadalmunkat, addig Karl Popper eszméi, a “nyitott társadalom” egy nemzetek, történelem és lélek nélküli társadalmat kínálnak.

Ezek a változások megváltoztatták a politikai tájképet is. Egy amerikai professzor, aki a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek dolgozott, John R. Schindler szerint a politikai baloldal “kulturális baloldallá”, a hagyományos jobboldal pedig “vállalati jobboldallá” vált, és e kettőnek közösek az érdekei, és uralják a politikai életet. Például mindketten a bevándorlást támogatják, a kulturális baloldal azért, mert az fokozatosan feloldja az általuk megvetett hagyományos kultúrát, míg a vállalati jobboldal az olcsó munkaerő miatt.

Az euroatlanti térségben ez a két bal- és jobboldali politikai áramlat uralja a politikai életet és alkotja az úgynevezett háttérhatalmat, amely a nemzetállamok demokratikus politikai struktúrája felett áll.

Demográfiai kihívások és bevándorlás

Amikor az Európai Parlamentben dolgoztam, kidolgoztam egy demográfiai modellt Európa számára. Az eredmény az lett, hogy ha a mai tendenciák folytatódnak, két évszázadon belül az eredeti európai népesség eltűnik, és a század második felében Nyugat-Európában a muszlim lakosság lesz többségben a muszlim kultúrával együtt. Ha meg akarjuk változtatni ezeket a tendenciákat, akkor elsősorban több gyermekre van szükségünk társadalmainkból. Ez nem csak pénzügyi kérdés, hanem mindenekelőtt kulturális és identitásbeli kérdés: akarjuk-e, hogy nemzetünk fennmaradjon? Válaszoljuk azt, hogy igen, akarjuk.

Az európai politikai struktúra kihívása

Az elmúlt két évben vita folyt az Európai Unió jövőjéről, és erős a nyomás a központosítás, a föderális európai állam érdekében. Egy föderális állam azonban Európában nem kívánatos és nem is lehetséges.

Nem lehetséges, mert egy olyan szövetségi államnak, mint az Egyesült Államok vagy Németország, olyan közös költségvetésre van szüksége, amely a GDP mintegy 20-25 százalékát teszi ki. Egyetlen európai ország sem akar 1-2 százaléknál többet fizetni a közös kiadásokra, így nincs gazdasági alapja egy szövetségi államnak. Másrészt, mivel a Bizottság saját közvélemény-kutató intézete, az Eurobarometer kimutatta, hogy az európaiak 90 százaléka úgy gondolja, hogy kizárólag vagy elsősorban a saját országához, majd az Európai Unióhoz tartozik, egyszerűen nincs európai demokrata, csak különböző nemzetek vannak Európában. A mai centralizációs tendenciák egy európai birodalomhoz vezetnének – ez a meghatározás az Európai Bizottság elnökétől, Juan Manuel Barrosótól származik, mint azt bizonyára tudják. Az európai birodalom egy nem demokratikus politikai konstrukció lenne, mindenféle népi ellenőrzés nélkül, és ezt nem akarjuk.

Valószínűleg emlékeznek a 2002-ben és 2003-ban tartott Európai Konventre. Természetesen az Európai Unió vezetőinek célja ezzel a kongresszussal az volt, hogy alkotmányt adjanak az Európai Uniónak, mintha az egy szövetségi állam lenne. Az európaiak ellenezték ezt. Két országban, Franciaországban és Hollandiában népszavazáson utasították el az alkotmányt, és még a Lisszaboni Szerződést is elutasították Írországban az első szavazáson.

Ugyanakkor azonban különböző elképzelések bukkantak fel Európa jövőbeli felépítésével kapcsolatban. Ezek a szabadpiaci megállapodástól a szövetségi államig terjedtek, de ezek között voltak köztes megoldások is, mint az “olimpiai körök” Rugalmas együttműködés, a többszintű Európa, a lokalizáció, és talán a számunkra legkedvezőbb a nemzetállamok konföderációja, amely egy laza együttműködés, együttműködés ott, ahol a közös cél érdekében szükséges, de egyébként minden ország a saját specialitásai szerint él.

Kommunikációs kihívások

A kommunikációs tér meghatározza az emberek gondolkodásmódját.

Az elmúlt három évtizedben óriási koncentráció volt megfigyelhető a média területén, legyen az tévéadás, újság, facebook vagy bármilyen más kommunikációs forma.

Az euroatlanti kommunikációs hálózat több nagyvállalat kezében van, amelyek az úgynevezett háttérhatalomhoz tartoznak, és természetesen annak ideológiáját és politikai eszméit terjesztik.

Politikai nézeteink népszerűsítéséhez, nemzeti és európai identitásunk erősítéséhez szükségünk van egy olyan kommunikációs térre, ahol a társadalom szélesebb rétegeit is elérhetjük.

Geopolitikai kihívások

Itt az alapkérdés az, hogy van-e Európának saját geopolitikai érdeke?

Éppen most zajlik egy nagyon komoly konfliktus Oroszország és a NATO között.

Azt hiszem, mindenki ismeri a Monroe-doktrínát, amelynek lényege, hogy Amerika az amerikaiaké. Ennek analógiájára azt is mondhatjuk, hogy Európa az európaiaké, ami azt jelenti, hogy mi magunk akarjuk megoldani a problémáinkat az Egyesült Államok beavatkozása nélkül.

Például ez az ukrajnai háború nem a mi háborúnk. A 2008-as bukaresti NATO-csúcson Franciaország és Németország is ellenezte a szervezet Ukrajnára és Grúziára való kiterjesztését. Franciaország és Németország az Európai Unió tengelye, akik ezt az Uniót kezdeményezték, és nem tudták érvényesíteni a véleményüket. Az árat az európai emberek fizették és fizetik meg, függetlenül attól, hogy ukránok, oroszok, németek vagy olaszok. Még rosszabb, hogy most egy atomháború, egy európai atomháború előtt állunk. Úgy gondolom, hogy hallatnunk kell a hangunkat, hogy megakadályozzuk, hogy a mai konfliktus atomháborúvá fajuljon.

Éghajlatváltozás és energiaellátás

Mint tudom, az év második felében lesz itt egy konferencia erről a nagyon fontos kérdésről. Ezúttal csak néhány megjegyzést szeretnék tenni, jelezve, hogy írtam erről egy könyvet angolul, és ezt a könyvet elektronikus formában bárkinek fel tudom ajánlani, akinek szüksége van rá.

Nagyon röviden az a véleményem, hogy az éghajlatváltozás és a légkör szén-dioxid-tartalma közötti közvetlen kapcsolat megkérdőjelezhető. A Föld felmelegedése a középkori kis jégkorszak után sokkal inkább azelőtt kezdődött, hogy a levegő szén-dioxid tartalma növekedni kezdett volna. Még ha Európa képes is lenne elérni a nulla nettó kibocsátást, globálisan a kibocsátás folytatódni fog. Szél- és napenergiával lehetetlen elérni a szén-dioxid-semlegességet, mert túl nagy területre van szükség, és az áramot nem lehet tárolni. A hidrogéngazdaság túl drága. Ha csökkenteni akarjuk a szén-dioxid-kibocsátást, az egyetlen járható megoldás az atomenergia.

Mit tegyünk?

Van egy kínai közmondás, miszerint ha le akarjuk győzni a tigrist, először elméletben kell legyőznünk. Olyan elméletre van szükségünk, amely rövid és hosszú távon is választ ad a jelenlegi kor legégetőbb problémáira és a jövőre nézve.

Ennek érdekében együttműködést kell kialakítanunk tudományos intézményeink között. A magyar Mathias Corvinus Collegium és az olasz Európai Politikai Tanulmányok Központja között most kialakuló kapcsolatok jó példa erre, amit ki kell szélesíteni.

Európa-szerte el kell érnünk a hasonló intézményeket, azokat az intézményeket, amelyek azonos vagy hasonló értékeket vallanak, mint mi.

De szükségünk van egy kommunikációs hálózatra is, hogy nézeteinket a társadalom széles rétegeihez eljuttassuk. Manapság a kommunikációs rendszerek azok kezében vannak, akiknek globalista elképzeléseik vannak, olyan elképzelések, amelyek ellentétesek a miénkkel.

Ők soha nem fogják terjeszteni az elképzeléseinket és a véleményünket.

Vannak azonban olyan internetes folyóiratok, amelyeknek hasonló elképzeléseik vannak, mint nekünk, vagy legalábbis készek arra, hogy elmondják az igazságot az embereknek.

Ezeket a weblapokat nagyon gyakran csak egy vagy több ember működteti. Olyanok, mint a partizánok. Ezeket a partizánokat egy hadsereggé kell szerveznünk, egy olyan hálózattá, amely megosztja egymással az információkat, és amely a társadalom széles rétegeit el tudja érni.

Végül szükségünk van egy olyan civil társadalmi hálózatra, amely együttműködik és szoros kapcsolatokat tart fenn Európa-szerte.

Az Európai Unió Polgári Koordinációs Tanácsával ezt elkezdtük, és remélem, hogy ez a mai esemény hozzájárul kapcsolataink elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez.

Még egyszer szeretném megköszönni a meghívást, és remélem, hogy a jövőben együtt tudunk majd dolgozni, hogy népszerűsítsük elképzeléseinket az európaiak számára, és olyan válaszokat tudunk adni a kihívásokra, amelyeket Európa nemzetei el tudnak fogadni és követni.

Forrás: https://civilosszefogas.hu/az-europai-unios-civil-egyuttmukodesi-tanacs-eucet-munkajanak-eredmenyei/

[1] Elhangzott: 2022. március 28., Róma, 17 óra, az olasz képviselőház Sala Del Cenacolo termében.