de mégis megtettem. Elolvastam egy cseppet sem baráti csapat, a Budapestről Bécsbe költözött – „menekült” – CEU (Soros úr Közép Európa Egyeteme) választási felmérését, jóslását, amely 12%-os ellenzéki győzelmet jósol, s bár ismerem elfogultságukat velünk szemben, szavahihetőségüket is így, mégis lefagytam a váteszi kinyilatkoztatásuktól.

Felborzolt lelkivilágomnak nem tett jót e pár sor. Persze mindenki felmér és megmér. Fej-fej melletti versenytől a biztos győzelmen át a lehetséges kétharmadik mindenki mond valamit. Valami tutit. Én meg azon gondolkodom, hogy ha tényleg megszavazzák ezt a bandát országot vezetni, épp most, a baj kellős közepén, akkor meg is érdemeljük azt, ami következik. De hess, madár! Az ember küzd és bízva bízik.

Meg közben, hogy teljék az idő, olvasgat ezt-azt. Magam is ezt teszem, s lám, mire akadok? Versírói pályázatot hirdettek anno, ahol megadott szavak felhasználásával kellett verset faragni. Íme egy néhány gyöngyszem a derüléshez!

A szavak: fergeteges, kút, betű, dromedár, peches, nyomozó, hittan, hordó, megelégel, platánfa. A vers: Elunva a hittant és a hámló kérgű platánfát,/ beugrottam a cipőmbe, kirugdosva a sámfát./ Számtant, betűt megelégel, aki iskolába jár! Fergeteges kalandokért inkább szidást inhalál./ Inkább lesz a sivatagban kút nyomozó dromedár,/ vagy akár szónok a parkban, hogyha hordóra talál./ De hát peches szegény diák, odalesznek álmai,/ imígy lettem én is orvos, s nem csavargó Pálmai.

Olyan kirakós játék ez, olyan kis lelki drog, minél jobban belemélyed az ember, annál inkább ottragad. A szavak: nyit, hang, türelem, szél, suttogás, fény, mocorgás, szárny, zene, lomb. A vers: Mocorgás a lombok között: fényt susogva szól a szél./ E suttogás zene-hangja türelmet nyit s szárnyra kél. És még egy utolsó. A szavak: fény, szellő, gondolta, dallam, mosoly, háló, zene, lendület, napfény, suttogás. A vers: Dallamháló, mosoly, szellő: zenét szerez a napfény,

suttogás gondolta fényben lendületben minden lény.

Annyira szép a nyelvünk. Ha kell, játékos, ha kell véresen komoly, annyi szinonima benne, azaz annyi hasonló vagy azonos értelmű kifejezés, ami ugyanazt írja le, mégis leheletnyi, szinte alig érzékelhető árnyalatnyi különb-séggel. Előbb én is próbáltam játszani vele a magam gyarló és botcsinálta szó- és rímfaragó módján, mert rossz volt a kedvem előtte. S lám, most, e játszadozás után megkönnyebbültem kicsit. Engedett a görcs, a szorítás a gyomorszájnál. Bizakodó vagyok, remélek, hiszem, hogy a Jóisten megsegít, hogy ami következik, az az Ő akarata szerint lesz, és csak azt szolgálja, hogy megerősödve kerüljünk ki a ránk váró bármiből. Legyen meg hát az akarata. De addig is, amig kiderül, mi az, imádkozni és dolgozni a jóért nemcsak szabad, kötelesség is. Ne kelljen azt mondanunk: még rá kellet volna tenni egy lapáttal.

Pálmai Tamás