Legfeljebb lábjegyzet lehet a magyar kereszténydemokrácia történetében az a kérdés, hogy a párt vezetője mi módon menekült el Rákosi terrorja elől.

Ma már sajnos nincsenek közöttünk, akik hiteles tanúi lehetnének az 1949-es viharoknak. Februárban megkezdődött a Mindszenty per, és egyértelmű lett mindenki számára, hogy példátlan egyházüldözés következik. Az akkor még többpárti parlamentben az ellenzéki Demokrata Néppárt (DNP) képviselői is világosan látták, hogy érdemi politikai munkára nincs lehetőségük. Amikor Barankovics István megtudta, hogy letartóztatása szinte csak órák kérdése, elhagyta az országot. A pártvezetést csak Bécsből értesítette erről és arról, hogy a DNP beszünteti munkáját. (Ennek az lett negyven évvel később a jelentősége, hogy Keresztes Sándor nem alapított új kereszténydemokrata pártot, csak bejelentette, hogy a DNP visszatérve eredeti nevéhez, Kereszténydemokrata Néppártként újraindítja tevékenységét.)

A napokban egy érdekes újságcikk került elém, ami a Tel-Avivban kiadott Új Kelet című, magát pártonkívülinek minősítő, magyarnyelvű lapban 1949. február 6-án jelent meg. A cím: Feloszlatták a Demokrata Néppártot Magyarországon. Az alcím pedig ez volt: Barankovics István szökésének különös körülményei. A cikk szerzője ismeretlen, az anyag Budapestről érkezett, ismerve az akkori viszonyokat nyilván okosabb volt a tudósítót meg nem nevezni, csak egy zárójeles gondolatjel utal arra, hogy létezik. A tudósítás szövege:

Budapest (—): A Magyar Demokrata Néppártot, amely a magyar parlament egyetlen nagyobb ellenzéki pártja volt kormányrendelettel feloszlatták. A párt vezetője, Barankovics István, néhány nappal ezelőtt Bécsbe menekült. Barankovics szökésének körülményeiről érdekes részleteket közölnek. Barankovics Szombathelyen szállott fel a Budapestre induló rendes személyszállító repülőgépre. A gép azonban az utasok legnagyobb meglepetésére az amerikai zónában levő bécsi repülőtéren szállott le. Csakhamar kiderült, hogy Barankovics a repülőgép pilótájával jóelőre megállapodott az ötletes szökési tervben.

A hírt a budapesti lapok is február 6-án közölték, az MTI-re hivatkozva. A Szabad Népben mindössze ennyit írtak:

A Magyar Távirati Iroda jelenti; Barankovics István, a Demokrata Néppárt vezetője, pártja pénztárával külföldre szökött.

Kérdés, hogy mi igaz ezekből a hírekből. Barankovics távozása kapcsán nekem sem az itthon maradt Keresztes Sándor, sem a szintén nyugatra távozó Varga László vagy Kovács K. Zoltán nem említette a pénztár dolgát, vagy mert nem igaz, vagy mert helyeselték. A távozás körülményiről pedig nem tudtak. A repülőjáratra vonatkozó hír kicsit romantikus, alighanem a pesti szóbeszéd a forrása. Reálisabbnak látszik, amit február 11-én a Szabad Nép jelentetett meg:

A magyar hatóságok kiutasították Stephen Andrew Koczákot és Robin Edwin Steussy-t, az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségének két tisztviselőjét, kémkedés és embercsempészés miatt.

Az embercsempészés Barankovics távozására utal. Biztonságosabb is lehetett egy diplomáciai kocsiban átmenni a határon, mint a légiirányítással nem egyeztetett úton repülni át a határt, kikerülni a szovjet zónát.

Mindamellett figyelemre méltónak tartom, hogy az izraeli magyarság odafigyelt a hazai belpolitika eseményeire, és egyetlen jelzővel nem minősítette a pártot, ellentétben a Szabad Nép csahosaival, akik a DNP megszűnését ujjongva kommentálták, mondván, hogy egy fasiszta párt nem működhet a demokratikus Magyarországon. (Az viszont tragikus, hogy a mai baloldalon akad a régi Szabad Nép néhány epigonja, akik nem fogják vissza a jelzőket, ha a kormánypártokat szidalmazzák.)

Surján László