Meg voltam győződve, hogy Gyurcsány Ferenc, miután az MSZP-t elhagyva új politikai homokozót épített magának, azért rövidítette azt DK-nak, mert Dobrev Klárának akart kedveskedni.

Az utóbbi hetek fejleményei alapján mégis arra hajlok, hogy a DK voltaképp azt jelenti: De Kár. De Kár, hogy ennek a pártnak sem a politikusai, sem az orvosai, sem szellemi holdudvara nem értette meg, hogy járvány van, mégpedig egy jellegében, hatásaiban és következményeiben minden eddigitől eltérő és még sok ismeretlen veszéllyel fenyegető járvány.

Az MTI most jelenti, hogy a német egészségügyi miniszter szerint nemzeti szinten kell gondoskodni az új típusú koronavírus ellen kifejlesztett Szputnyik V orosz oltóanyag beszerzéséről, ha az Európai Unió nem lép. De Kár, hogy lovagias ellenfélként például erre a hírre nem mondják azt, milyen jó, hogy Magyarország már megtette, amit Németország most tervezget.

De Kár, hogy a dékás polgármester visszaküldte a kínai vakcinát, ami a szememben a legkívánatosabb az öt egyformán hatásos közül. Azért teszem ezt az első helyre, mert az egész vírus benne van, nemcsak egy kiválasztott molekula. Józan paraszti ésszel tehát azt lehet remélni, hogy a kínaival oltottak olyan mutánsok ellen is védettek, amelyekkel szemben a többiek talán nem. Ez persze puszta okoskodás.

Az azonban puszta oktalanság, hogy valaki orvos létére vírus és járványtagadó pózban próbálja az embereket bolondítani. Amíg ez egyéb foglalkozású embertársainknál egyszerű tévedés, vagy az álhírek elleni immunitás hiánya, orvosoknál diplomavesztés után kiáltó közveszélyeztetés.

Végül van a DK rövidítésnek egy másik megfejtése. De Kellemetlen, hogy az ellenzék ilyen eszközöket is felhasznál! De Kinek kellemetlen, tehetjük fel a kérdést. Voltaképp az emberek közötti szolidaritást nagy hangsúllyal képviselni akaró, becsületes baloldaliaknak, akiknek kínos lehet belátni, hogy alkalmatlanok menetelnek az első sorban.

Magyarország jobb ellenzéket érdemel. De Kár, hogy nincs, hogy nem Lehet Más a Politika.

Eddig jutottam a mai helyzetünkön gondolkodva, amikor elolvastam Radnai Istvánnak a jób huszonegy című versét. Szívenütő vers. Kimondja például, hogy „korunk a technika és az aljasság kora”. Pontosan. A technikáé, hiszen új dolgok jönnek rendre. Ki hallott húsz éve RNS alapú védőoltásról? Az aljasságé, mert a (déká) politika rosszul értelmezi az újrahasznosítást, és felhasznál mindent, aminek az erkölcsi szemétdombon volna a helye. Megteheti, mert „az erény kifordított kesztyű”.

De Kár, hogy „a világot az éjjel fényei a nappalok áradó melege helyett a rideg öncélú pénzvilág csápjai bábként mozgatják”. Az emberek, látjuk nap, mint nap, mindezt szó nélkül tűrik. Meddig vajon? És hányan vannak, kinek koponyájában nincs más, csak „meghibásodott agypép”?

Keserű szavak, zaklató képek halmaza Radnai verse. De üzenem, István, neked (is), hogy az agypép hibája kijavítható. Ahogy a német egészségügyi miniszter rájött, hogy az orosz vakcinát Brüsszel totojázása nélkül is meg lehet rendelni, sőt gyártani is, úgy még másoknak is megjöhet az esze. Látunk még „új világot, fehér lapot a rovott múlt helyett”.

Surján László