Két hír borzasztott el a napokban. Az első várható volt. A különféle nemi identitászavarokban szenvedők, de még a homoszexuálisok is évek óta tudatosan provokálják a többieket, és ha másképp nem megy, perrel kényszerítik ki az „egyenlő elbánást”. Nincsenek tekintettel arra, hogy a követeléseik valakinél lelkiismereti okokból teljesíthetetlenek. Ilyen volt az ír cukrász híres esete, aki nem volt hajlandó esküvői tortát készíteni egy egyneműek közötti „házassághoz”. Hosszú a sor, nem folytatom, csak a sor végét mondom. Egy magát nőnek minősítő belga férfiú apácának jelentkezett és fel volt háborodva, hogy nem került be a kolostorba.

Mint mondom, ez már szinte rutinszerű provokáció. Nem az első eset, például Kanadában már 2014-ben is volt ilyen törekvés.

A másik, kétségbe ejtő esemény New Yorkban történt, ahol valaki a saját gyermekével kíván házasságot kötni. Szophoklész-nek – Oidipusz király tragikus végéről írva – nem jutott eszébe a véletlenek sorozata miatt létrejött, nem tudatos vérfertőzést mentegetni. Évszázadokon át mindenki tudta, hogy miért is baj, hogy Oidipusz saját anyját, Iokasztét vette feleségül. Mert vannak világos határvonalak, amiket a görög-zsidó-keresztény kultúrában nem lépünk át.

Nekünk adatott meg, akik megéltük a XXI. századot, hogy szembenézzünk ennek a kultúrának a pusztulásával. Döntenünk kell: beállunk-e a sorba? Elvetjük-e az emberiség hosszú történelme alatt kialakult erkölcsi határokat? Kijelentjük-e, hogy ilyenek nincsenek, hogy a vágyainkat semmi nem korlátozhatja? Vagy megpróbálkozunk a pillanatnyilag megvalósíthatatlannak tekintett ellenállással?

Vannak, még a tengeren túl is ellenállók, nemcsak a számunkra oly kedves Közép-Európában.  Itt van például egy rövidfilm 2017-ből, sok-sok bár nem túl jelentős díj nyertese. Érdemes megtekinteni. A történet lényege, a csattanót nem feltárva, egy tanár és egy kisdiák vitája. A gyerek szerint 2+2 az 22. A tanár próbálja megértetni vele, hogy a helyes eredmény négy. A vita ezután a szülők és a tanár között zajlik, a szülők számon kérik, hogy milyen alapon gondolja a tanár, hogy csak az igaz, amit ő mond? Az iskola igazgatósága is a szülőknek ad igazat, s közben elhangzik minden szólam, amivel az abszolút igazságot, akár a vérfertőzés tilalmát is, napjainkban relativizálják. A hírekben szereplő pár név nélkül, ügyvédjük útján arra törekszik, hogy a vérfertőzésről szóló törvényt minősítsék jogtalannak, hiszen az voltaképp „az egyén autonómiájába való indokolatlan beavatkozás”.

Ami 2017-ben jópofa viccnek és szatírának minősült, az 2021-ben napi valóság lett. A ma embere semmiféle korlátot nem tűr, és így lesz végtelenül korlátolt: pillanatnyi vágyai közé beszorított szánalmas figura. És nem lehet ráébreszteni, hogy rossz úton jár. Az említett kis filmet, amelynek címe Alternatív matematika, közel tíz millióan látták. Soknak tűnik, de az érintett és a tömegmédia által butított embereknek csak kis hányada.

2022-ben az egyik oldalon áll majd a görög-zsidó-keresztény örökségre támaszkodó, a közösség egészében gondolkodó tábor, a másik oldalon az egyéni önzés kielégítésére törekvők, magukat teljesen tévesen európainak és progresszívnek kikiáltók csapata. Ne gondolja senki, hogy ez a meccs a józan ész alapján eleve lefutott. Nem, mert sok ember érzelmi alapon dönt. Az érzelmek pedig könnyen manipulálhatók. Azt nem tudom elérni, hogy az emberek az ön pártjára álljanak, mondta állítólag egy választás előtt az egyik kampánytanácsadó Putyinnak, de az elérhető, hogy az ellenfeleit jobban gyűlöljék, mint önt. Egy ilyen kampányban 2+2 könnyen lehet 22, de lehet akármi más, és a vérfertőzés ügye is besorolható az egyén autonómiája alá. De a keresztet le kell szedni a nők nyakából. Bármi lesz is az eredmény, a valódi verseny hiánya igen ártalmas a kormányoldal számára. Az ellenzék fontos feladata, hogy ne inflálja el a kritikát, legyen súlya annak, amit mond, ha hibát észlel. A mindenbe belekötő, az egymásnak ellentmondó támadás sorozat arra talán jó, hogy a saját táborukat felhergelje, de arra, hogy jobb kormányzásra késztesse a többséget, teljességgel alkalmatlan. Márpedig éppen ez lenne a mindenkori ellenzék feladata. Az ellenzék ledöntötte az igazmondás korlátját és gátlástalanul önti a hamis vádakat a kormányoldalra. Közben pedig annak az életérzésnek a támogatója, amelyikben szélsőséges példaképpen még a vérfertőzés szabadságáért kell és lehet küzdeni.

Surján László