A magyar–cigány együttélés nehézségei – a pozitív példák dacára – az egyik legégetőbb társadalmi problémát jelentik Magyarországon. Ugyanakkor a 2010-es fordulat, vagyis a segélyorientált romapolitikát felváltó munkacentrikus szemlélet az egyik legfontosabb lépés volt az etnikumközi viszonyok normalizálásának az útján. Ami pedig legalább ennyire fontos, az az egyházak által végzett napi aprómunka: a cigánypasztoráció.

A nyíregyházi iskolapélda

A történelmi keresztény egyházak cigánymentő tevékenysége tíz éve került először a nyilvánosság reflektorfényébe, amikor is a Mohácsi Erzsébet vezette Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (angol rövidítéssel CFCF) pert indított a görögkatolikus egyház és a nyíregyházi önkormányzat ellen a Huszár-telepi felekezeti iskola bezárása végett. Adott egy szükséglakásokkal teli szegénytelep, két-háromezer aluliskolázott, munkanélküli, többségében cigány, kisebb részben díjhátralék miatt odaköltözött magyar lakossal. A görögkatolikus egyház – a nyíregyházi önkormányzattal együttműködve – vállalta, hogy a telep egykori tanintézményének épületében 2012-től általános iskolát indít a helyi gyermekek számára, speciális roma felzárkóztatási programmal segítve a beilleszkedésüket.

Mint tudjuk, az integrált oktatás hívei szerint a többségi normák elsajátítása a gyermekek számára csak a közös oktatási térben oldható meg, míg a felzárkóztató nevelés támogatói az integrációt a diákok közti feszültségekkel, az osztály egészének tanulmányi leromlásával hozzák összefüggésbe, szemben a speciális képzéssel, ahol a külön erre szakosodott tanárok kizárólag a felzárkóztatásra koncentrálhatnak. Mindkét érvnek megvan a maga méltányolható logikája, s anélkül, hogy részletesen tárgyalnánk a két tábor pro és kontra érveit, szögezzük le: a Huszár-telepi általános iskola, ahol a mélyszegénységben élő gyermekek színvonalas feltételek között, személyre szabott pedagógiai program mellett tanulhatnak, a felzárkóztató típusú iskolai nevelés mintamodellje lett. A nyíregyházi roma nemzetiségi önkormányzat már az alapítás óta támogatja az intézményt, s az iskolába látogató politikusok pedig mindig pozitívan nyilatkoztak az ott látottakról. Ráadásul az általános iskolai képzés egy tágabb, az önkormányzat és az egyházak partnerségén alapuló felzárkóztatási program része lett, amelynek az oktatás az egyik, a lakhatási körülményeinek javítása pedig a másik fontos pillére. A görögkatolikusok mellett az evangélikus egyház is kiveszi részét az erőfeszítésekből; ők a roma értelmiség kinevelését elősegítő szakkollégiumot működtetnek a városban (erről részletesen majd alább).

Ebbe a komplex felzárkóztatási rendszerbe rondított bele a liberális alapítvány, amikor – látszólag a cigányok érdekében, valójában azonban a szülők, valamint az országos és a helyi roma önkormányzat akaratával is szembemenve – pert indított az iskola bezárásáért, mert szerinte annak működése akadályozza a telepen élők integrációját, vagyis szegregál. Bár a bíróság első fokon Mohácsiéknak adott igazat, a Kúria végül 2015-ben kimondta, hogy az egyházi iskola nem gyakorol jogellenes elkülönítést, mert vallási nevelést folytat, amit a telepi szülők saját döntésük alapján választottak a gyermekeiknek.

Tulajdonképpen hálásnak kell lennünk Mohácsi Erzsébetnek, ugyanis a nem mindennapi történet – túl azon, hogy végcélját tekintve a kommunista diktatúra iskolapolitikáját idézte fel – minden más történetnél jobban illusztrálja a keresztény és az ún. liberális oldal cigánypolitikájának, társadalomképének és humanizmusának az összes különbségét. Amint azonban a soron következő példák alapján látni fogjuk, a felzárkóztató célú oktatás csak egy szelete annak az egyházi missziónak, amit cigánypasztorációnak hívunk, s amelyből mindegyik történelmi keresztény egyház kiveszi a maga részét.

A cigánypasztorációról általánosságban

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 2014-ben létrehozott cigánypasztorációs szakintézmény, a Boldog Ceferino Intézet honlapjának bemutatkozó részén olvashatjuk a következőket: „A romák felzárkóztatásának három oszlopa az oktatás, a munkahelyteremtés és az emberi szív. Az egyház mindenekelőtt a szív alakításában tud közreműködni, megnyitva a testvérek előtt az evangéliumi élet perspektíváját.” Mindez természetesen nem a professzionalizmus elutasítását jelenti, hanem inkább azt, hogy a keresztény emberkép okán létezik a szociális gondoskodásnak egy olyan dimenziója, ami a szakmaiságon túl egyfajta többletet biztosít az egyházi szerveződéseknek.

A cigánypasztoráció tevékenységi körébe a gyermek- és felnőttképzésektől az idős- és beteggondozáson, vagy éppen az anyanyelvi és hagyományőrző (pl. kézműves) szakkörök működtetésétől a zarándokutak, búcsúk és cigány nyelvű misék szervezéséig nagyon sok minden belefér. Alapvetően négy fő célja van a cigánypasztorációnak:

1. az evangelizáció, valamint a már meglévő vallásos hit elmélyítése;
2. a cigányság felzárkóztatása és egzisztenciális helyzetük javítása;
3. a hagyományos cigány kultúra és a roma identitás erősítése;
4. a többséggel való viszony javítása, egymás kultúrájának kölcsönös megismertetése.

Mivel minden az érintettek sikeres megszólításán múlik, kérdés, hogyan lehet sikeresen bevonni a cigányságot a pasztorációs tevékenységekbe. Szerencsére vannak olyan közös kapcsolódási pontok a keresztény tanítások és a roma kultúra között, amelyek megkönnyítik a kezdeti kapcsolatfelvételt. Ilyen például a cigányság család- és közösségcentrikus életformája, ami könnyen párhuzamba állítható az Evangélium, illetve az arra épülő egyházi tanítások szellemiségével. Ugyancsak a közeledést segíti a romák sajátos hitvilága, amelyben központi helyet foglal el Jézus Krisztus és Szűz Mária alakja, s amelynek a népi vallásosság számos eleme is a részét képezi. Magyarországon elsőként a görögkatolikus nyíregyházi papképzésnek vált részévé a cigánypasztorációs gyakorlati képzés, amelynek keretében a kispapok hetente egyszer kimennek a terepre, közösségeket, családokat látogatnak, személyes kapcsolatokat létesítenek. Emellett ma már – főleg a görögkatolikus egyházon belül – egyre több cigány származású papot is fölszentelnek, akik könnyebben szót értenek a saját népükkel. Az első ilyen pap Balogh Győző volt, aki doktori disszertációját – többek között római kutatások alapján – a cigányok körében végzett missziós tevékenységről írta.

A cigánypasztorációs kezdeményezések színtere többnyire Északkelet-Magyarország, bár emellett a fővárosban is működnek cigánypasztorációs intézmények. Hazánkban számos keresztény felekezetet találunk, amely elkötelezett a legnagyobb hazai kisebbség iránt. Az alábbiakban a három nagy történelmi keresztény egyház által indított programokkal foglalkozunk.

A gazdasszonyképzőtől a közmunkaprogramig

Magyarországon jelenleg csak a római katolikus és görögkatolikus egyház részéről több mint negyven közösségi házban folyik cigánypasztoráció. Országos szinten ezek adják a romafelzárkóztatás legnagyobb intézményhálózatát, ahol közel húszezer hátrányos helyzetű személynek, főleg gyermeknek segítenek. Mivel nincs hely minden egyes kezdeményezés felsorolására, az alábbiakban csak néhány kiragadott példát ismertetünk, úgy katolikus, mint protestáns oldalról.

• A száz százalékban beás cigányok lakta Baranya megyei Alsószentmártonban Lankó József katolikus pap kezdeményezésére hozták létre a Szent Márton Caritas Alapítványt, amely nemzetiségi óvodát és tanodát működtet, továbbá hitoktatást és nyári táborozást szervez.
• A Borsod megyei Arlón a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesközösség kiskórust vezet, nyári gyermektáborokat és ifjúsági találkozókat szervez, fő tevékenységük azonban a heti közösségi tanítás és a Cursilló nevű imaszeminárium.
• Budapesten a józsefvárosi Szent József plébánia szervez karitatív akciókat, illetve kínál egyre több programot (nyári tábor, gyermekprogramok, kézműves és táncfoglalkozások) a környéken élő romungró cigányoknak, továbbá az Apor Vilmos Tanítóképző Főiskola romológiai tanfolyamának is helyet biztosít.
• Az esztergomi Marista Testvérek a város legszegényebb utcájában rendezkedtek be, ahol közösségi házat működtetnek, s játékos foglalkozások segítségével támogatják a cigány gyermekek iskolai fejlődését.
• A Szátok nevű kis nógrádi faluban működik a váci katolikus püspökség által alapított Ceferino Ház. A névadó mélyen vallásos cigány lókereskedő volt, akit a kommunisták a spanyol polgárháborúban tanúságtétele miatt végeztek ki, s akit II. János Pál pápa 1997-ben avatott boldoggá.
• Gyöngyösorosziban a Jó Pásztor Nővérek alakítottak ki személyes kapcsolatokat a környezetükben élő cigány családokkal; a 13–15 éves lányok számára gazdasszonyképzőt indítottak nagy sikerrel, ahol a feleség és családanya feladataira készítik fel őket.
• A szabolcsi Hodászon a görögkatolikusoknak köszönhetően saját templomuk van a cigányoknak, ahol anyanyelvükön vehetnek részt a liturgián; a kezdeményezés egyik elindítója, az 1996-ban elhunyt Sólya Miklós atya lett a fentebb már említett Huszár-telepi iskola névadója.
• A mára roma többségűvé vált Miskolc-környéki falvakban (Girincs, Kiscsécs, Köröm) Kuklay Antal és Hofher József atyák tartanak rendszeresen misét és ifjúsági foglalkozást, míg a nőknek házvezetési gyakorlatot tanítanak. Utóbbiak a konyhakertben maguk termelik meg a főzéshez való zöldségeket.
• A teljes szegénységbe süllyedt, elzárt borsodi faluban, Szakácsiban a görögkatolikus egyház a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együtt indított roma missziót, amelynek keretében felnőtteket keresztelnek, hittanórákat tartanak, továbbá meghonosították a Családi Életre Nevelés (CSÉN) nevű katolikus programot, amelynek célja, hogy a családok keresztény szellemiségben és egészséges módon éljék saját mindennapjaikat.
• A görögkatolikusok a híres kegyhelyre, Máriapócsra is rendszeresen szerveznek több ezres létszámú cigánybúcsúkat, ahol a résztvevők anyanyelvükön imádkozhatnak, de szívesen látják azokat a többségi híveket is, akik szeretnének megismerkedni a roma vallási kultúrával.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2014-ben hozta létre az esztergomi és budapesti címmel is rendelkező Boldog Ceferino Intézetet (nem tévesztendő össze a fent említett Ceferino Házzal), amelynek elsődleges feladata a cigányok lelki gondozásával megbízott lelkipásztorok tevékenységének szakmai segítése. A Hit iskolája elnevezésű program célja cigánypasztorációs munkatársak képzése, aminek keretében a hallgatók többek között elsajátítják a szociális munka és a konfliktuskezelés alapismereteit. Az intézet deklarált célja, hogy „minél több településen alakuljanak roma katolikus közösségek, és hogy a nálunk végzett munkatársak közvetítőkké váljanak a roma közösség és az iskola, az önkormányzat, a többségi társadalom felé”.

Az MKPK az intézeten keresztül támogatta az egri cigánypasztorációs konferenciát, valamint a máriapócsi és mátraverebélyi cigány búcsút, illetve lelkigyakorlatot. A Boldog Ceferino Intézet egyik sajátos kezdeményezéseként 2015-től közfoglalkoztatási program keretén belül nyújtanak munkalehetőséget a különböző cigánypasztorációs központokban megfordult álláskeresőknek. A közmunkaprogramot a Belügyminisztériummal partnerségben szervezi az intézet.

Szakkollégiumok a leendő cigány elitért

A szakkollégiumok külön szigetet képeznek a cigánypasztorációs intézményrendszeren belül. Az erőfeszítések itt nem a fizikai és szellemi nyomorúságban élők megmentésére, a felzárkóztatás valamilyen elfogadható szintjének az elérésére, hanem az elitképzésre irányulnak. A szakkollégium – saját meghatározásuk szerint – egyrészt „másokért élő, keresztény értelmiségieket akar képezni”, másrészt „az értelmiségi elitképzés intézménye, mely a tehetséges hallgatók számára a szakmájukban való előmenetelt segítő kiegészítő képzést kínál”. A cél olyan kettős identitással rendelkező, pozitív szemléletű roma értelmiségiek kinevelése, akik a magyar–cigány párbeszédben aktív közvetítő szerepet vállalnak.

Ennél is konkrétabban megfogalmazásban: a szakkollégiumokban folyó képzés és nevelés célja, hogy a hallgatók saját szakmájukban a lehető legmagasabb szintre törekedjenek, fejlesszék beszéd-, írás- és vitakészségüket, s magabiztosan használják a modern kommunikációs eszközöket, továbbá képességeiket mások szolgálatára használják, ne szakadjanak el családjuktól és attól a cigány közösségtől, amelyből jöttek, illetve képesek legyenek aktívan és kreatívan részt venni az új közösségek szervezésében.

A történelmi keresztény egyházak által működtetett roma szakkollégiumokban a képzési rendszer három fő ismeretkör (modul) mentén épül fel:

1. kulturális (magyar–cigány identitást építő) modul,
2. spirituális modul,
3. közismereti modul.

Az első olyan tanegységeket, foglalkozásokat foglal magába, amelyek a békés együttéléshez szükséges szemléletnek, a történelmi és társadalmi valóság kritikus, illetve önkritikus látásmódjának a kialakítását segítik, s egyúttal alkalmassá teszik a hallgatókat arra, hogy később a cigány közéleti és kultúrateremtő elit részévé váljanak. A spirituális modul célja a növendékek hitének elmélyülése, a teológiai és egyházi kérdésekben való alapvető jártasság megszerzése. A közismereti modul révén a szakkollégisták képesek lesznek az értelmiségi elit világában az összetett problémák megoldására, minőségi munka végzésére és gondolataik szabatos kifejezésére, akár idegen nyelven is. A szakkollégiumok elutasítják az integráció individualista megközelítését, ezért a képzés során nagy hangsúlyt kap a csapatmunka és a közösségi szellem.

Mivel a cigánypasztoráció egyik fontos célja a többség–kisebbség viszony javítása, a szakkollégiumok már saját falaikon belül is a jó értelemben vett integráció megvalósításán dolgoznak, így például tudatosan törekszenek arra, hogy nem cigány fiatalokat is felvegyenek, ám erre csak korlátozott arányban, a diákság összlétszámának 25%-áig biztosítanak lehetőséget. Miközben tehát az általános iskolában, a gyermekkori szocializáció időszakában még felzárkóztató oktatás folyik, kiváltva a liberális értelmiség permanens dühét, addig az „elitérett” cigány fiatalok esetében már kifejezetten hasznosnak ítélik az egyházi intézmények az integrált oktatást – de pont fordított aránymegoszlás szerint, vagyis csak olyan mértékben, ami még nem veszélyezteti az intézmény etnikai jellegét.

Magyarországon jelenleg nyolc egyházi fenntartású roma szakkollégium működik az országban: a római katolikusok Budapesten és Szegeden, a görögkatolikusok Miskolcon és Debrecenben, a reformátusok Budapesten és Debrecenben, az evangélikusok pedig Nyíregyházán és Pécsett hoztak létre saját intézményt. A budapesti katolikus szakkollégium fenntartója a jezsuita rend. A nyolc egyházi intézmény mellett még három világi roma szakkollégium is működik az országban.

Az intézmények nagy gondot fordítanak arra, hogy a képzés során megfelelő lakókörnyezetet biztosítsanak a fiataloknak, beleértve a könyvtárat, tanulószobát, számítógéptermet, pihenésre alkalmas kertet, illetve az olyan extra sportolási lehetőségeket, mint a jezsuita kollégium műfüves focipályája vagy a budapesti reformátusok konditerme. Ami azonban igazán fontos, az a pluszképzések és programok – ingyenes nyelvtanfolyamok, tanulmányokhoz illeszkedő szakmai kurzusok, közös kulturális programok, táborok és utazások –, valamint a különféle, adott esetben a havi százezer forintot is elérő ösztöndíjak, ami a budapesti albérleti díjak ötödét kitevő szobaárak viszonylatában nem is kevés.

A történelmi keresztény egyházak – vagyis a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyar Görögkatolikus Egyház, illetve a Római Katolikus Egyház részéről a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya – 2011-ben Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) néven közös szakmai szervezetet, vagy ahogy fogalmaztak, laza szövetséget hoztak létre, deklarálva, hogy intézményeiket továbbra is önállóan tartják fenn, saját szabályzattal, programmal és tanári karral. Tevékenységük így főleg szakmai konzultációkra, a PR-tevékenységek összehangolására és adott esetben a magyar állammal való közös egyeztetésre irányul.

A hazai közéletre nézve is megfontolandó javaslatuk szerint a KRSZH-hoz tartozó szakkollégiumok „saját belátásuk szerint használják a »cigány« és »roma« kifejezéseket”, ugyanis „mind a »roma«, mind a »cigány« szavak tartalmazhatnak negatív, kirekesztő indulatokat, csakúgy mint pozitív, elfogadó érzéseket”.

Kovács Erik