Érdekes a nagyvárosok lélektana. Bécs például mindig balos, a V4 fővárosokban egyik főpolgármester sem konzervatív. Madridban viszont több mint két évtizede a Néppárt kormányoz a régióban, s most a május 4-ei választásokon megkétszerezte a képviselőinek számát. Ugyan így is koalícióra szorul, de ennek megkötése nem lesz probléma: válogathat.

Isabel Díaz Ayuso, a madridi régió kereszténydemokrata vezetője azzal nyert, hogy a járvány ellenére nem záratta be például a bárokat és az éttermeket. Vádolták is, hogy a vállalkozók érdekeit és nem az emberek egészségét védi, és kétségtelen, hogy a spanyol régió között a madridiban volt a legmagasabb halálozás.

Ha a bezárások el is maradtak, az egyéb védekező eszközöket, előírásokat megtartották. Isabel Díaz Ayuso és a párt országos elnöke Pablo Casasdo maszkban jelentek meg a párt székházánál a győzelem után, és a szavazóhelyiségben mindenki egy második maszkot is kapott. A néppárt a szabadság jelszóval kampányolt, szembe állítva magát a jelenleg aaz országot kormányzó szocialistákkal és kommunistákkal. A szabadság reményét a madridiak 30 helyett 65 mandátummal jutalmazták.

Casasdo elnök ebből a sikerből máris a következő parlamenti választás eredményére következtet, ami érthető, de persze bizonytalan állítás. Ami viszont tény, hogy a szocialisták visszaestek, a kommunistáknak pedig magas volt az öt százalékos küszöb. Országos elnökük be is jelentette: visszavonul a politikától.

Más országokban a balliberális oldal szállt inkább szembe a járványügyi előírásokkal. Azt viszont még nem lehet felmérni, hogy ez a spanyol pártban egy liberális irányú eltolódást jelent-e, vagy sem. A választásokat azért kellett megtartani, mert a néppárti-liberális koalíció felbomlott. A liberális Cuidadanos-t ezért megbüntették a szavazók, eddigi 26 mandátumuk mindegyikét elveszítették.  Ez talán eltántorítja a néppártot egy balra fordulástól.

A KDNP mindenesetre örömmel fogadta az eredményeket, mint a Néppárt (PP) fényes győzelmét, mind a szocialisták visszaesését, nem beszélve a liberálisok és a kommunisták kieséséről.

Surján László